AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

A FORRÁSOK KÖZLESÉNEK ÉS AZ ADATOK FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDSZERE

délyiösszesítésekben - kimaradt a települések jogállásának beírása. Mig az előző esetben nem módosítottuk a kéziratok adatait, az utóbbi esetben Lipszky Repertóriuma alapján feltüntettük a település közigazgatási rangját. A források alapján összesített községek, városok, puszták száma - az előbb ismertetett eltérések miatt - nem egyezik az országos összesítésben szereplő települések számával. Egyébként is ki kell emelnünk, hogy már a korabeli összesítés is megbízhatatlan e tekintetben. Mivel igen sok település jogállását, önállóságát nem döntötték el, a katonai és polgári összeíró biztosok eltérően minősítették az egyes településeket és akatonák közel kétszer annyi várost, 200-al kevesebb falut és közel kétszer annyi pusztátf irtak össze, mint a polgári összeíró közegek.

2 A birtokos neve A megyei summariumokban külön rovatba írták be a földesurak nevét. Bár ez az adat statisztikai szempontból csak részben értékesithető, mégis közöltük a korabeli és néhány évtizeddel későbbi birtokviszonyokat feltüntető leíró statisztikai müvekkel való összevetés érdekében, illetőleg a helytörténeti kutatás támogatására. A birtokosok beírásának módja sem volt egyöntetű. A birtokosok közül sokszor csak egyet emeltek ki és utána "és mások" és "más nemesek", és "más közbirtokosok" stb. feltüntetésével jelezték, ha a helységben több birtokos volt. Ezekre a változatokra mindenkor az "és mások" megjelölést használtuk. Ahol Viszont egy családnevet sem irtak be és csak "többen, több nemes, curialis" stb. beírásával jelezték, hogy á helység nem egy vagy két család birtokában volt, mindenkor a "Közbirtokosság" (Közh. )kifejezést használtuk. Ez esetben tehát a közbirtokosság kifejezés nemcsak az egy jogi személyként közösen birtoklókat, hanem egy helység több meg nemnevezett birtokosát is jelölheti. Ezzel némileg egységesítettük a birtokosok rovatát, annak kiigazítására azonban már nem vállalkoztunk, ha a nevek felsorolása más szempontból is következetlen volt. Igy pl. Szatmár megyében, ahol a közös birtoklás Szabolcshoz hasonlóan igen gyakori jelenség volt, a népszámlálás birtokos rovatában mindig csak egy név szerepelt - ezt változatlanul hagytuk, mert kiegészítésükre nem állt rendelkezésünkre megbízható forrás. Sehol sem változtattuk meg a nevek beírásának sorrendjét sem, miután az egyébként sem fejezte ki a helység földesurainak tényleges birtoklási viszonyait. A főúri családok rangját jelző herceg, gróf, báró megjelöléseket fel kellett tüntetnünk, mert gyakori volt, hogy egy megyében egy-egy család grófi, bárói vagy nemesi ága is szerepelt birtokosként. Itt ismét nem igazíthattuk ki a megyei összesítések - olykor talán hiányos - bejegyzéseit, mert erre más forrásaink nem adtak felvilágositást. Szabolcs-megyében például szerepel Sándor grófi, bár-ói és Sándor nemesi család, Zalában a Festeticsek grófi és nemesi ága, több helyütt az Esterházy hercegi és grófi ága, mindenkor az ere deti forrásoknak megfelelően. Ha feltüntették a birtokos keresztnevét, vagy beírták a család, família közös birtoklást kifejező megjelölést, mi is azt követtük, ha azonban csak a családnév szerepelt, nem vállalkozhattunk a birtokos személyének megállapítására, hanem zárójelbe tett "család" szóval jeleztük, hogy a család valamelyik tagja vagy közössége volt a földesúr. Itt jegyezzük meg, hogy a forrásainkból eredetileg hiányzó, általunk megállapított és pótolt adatokat mindenkor zárójelben közöltük. A birtokosok nevét, egy-egy családnevet több változatban, sokszor hibásan, eltorzítva, rövidítve irtakbe. A névalakokat, családneveket általánosan használt vagy hivatalosan megállapított formájukban, a je24/ lentősebb genealógiai munkákkal (Nagy Iván, Kempelen) ' egyezően közöltük, vagy ugy mint azt a családok az egységes Írásmód kialakulása óta használták. A tévesen közölt, elirt családneveket Vályi, Fényes adatai alapján, esetenként azonban csak a Mária Terézia-féle úrbérrendezés alkalmával készült Úrbéri Tabellák se-