AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

AZ 1784/87. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS FONTOSABB ADATAI

d. / C saládi állapot Az 1784/87. évi népszámlálás során csak a férfiak családi állapotát jegyezték be a kérdőivekbe, házas és nőtlen, illetve özvegy megkülönböztetés szerint. Az 1787. évi országos összesités alapján a férfi népesség több mint egyharmada (39,5 %) volt házas. A férfi népesség családi állapota 1787-ben Szám szerint %-ban Férfiak összesen 4 348 583 100,0 Ebből házas 1 717 532 39,5 nőtlen és özvegy 2 631 051 60,5 A ház as férfiak aránya megyénként elég tág határok között hullámzott. Legnagyobb volt Hont és Gömör megyében (43,0 %), a legkisebb pedig Ung és Sáros megyében (37,9 %). A városokban általában alacsonyabb a házasságban élő férfiak hányada mint a megyékben (pl; Pesten 34,3, Pécsett 35 %), de néhány városban még a megyéket is meghaladta (Ruszt 44,1 %, Károlyváros 43,5 %). A családi állapot fenti módon számitott értékei azonban nem jellemzik kellő pontossággal a házassági kötelékben élő férfiak arányát. A házasodási korban lévő, 15 évnél idősebb népességhez viszonyított házas férfiak aránya megfelelőbb mutató a családi állapot megismerésére, mert nem tartalmazza a házasságkötés szempontjából számításba nem vehető gyerekeket. Ez a számítási mód hosszabb idősorok esetében is jobban alkalmazható, mert a 15 éven aluli gyermekek száma növekedésének, vagy fogyásának torzitó hatását kiküszöböli. A házasodási korban lévő férfiak, illetőleg a gyermekkoruak számát 1784/87. évi adataink nem részletezik, de ennek a, korcsoportnak hozzávetőleges nagyságát az 1-17 éves korú sarjadék, illetőleg a polgárok és parasztok örököseinek rovatai alapján megközelíthetjük. A két rovat tartalmának korábbi elemzésére támaszkodva feltételezhetjük, hogy a 17 éves és annál idősebb férfi népesség számát két szélső érték között kellő biztonsággal meghatározhatjuk ; A felnőtt férfi népesség alsóhatárát akkor kapjuk meg, ha az összes férfiak számából levonjuk a sarjadék és az örökösök számát - feltételezve az utóbbiakról is, hogy gyermekkoruak voltak. A felsőhatár eltérése pedig csupán a sarjadék levonását teszi szükségessé. Kiemeljük, hogy ez a módszer becslésnek tekinthető, mert az örökösök között 17 évnél idősebb családtagok is szerepelhettek és nem bizonyos az sem, hogy az ország minden táján egységesen a legfiatalabb fiúgyermeket tekintették örökösnek. Adataink nem tartalmazzák a nemesek, papok, tisztviselők 0-17 éves korú gyermekeit sem, bár azok száma nagyságrendileg annyira alacsony, hogy számitásainkhelyességét jelentősen nem befolyásolhatja. Az elmondottak alapján az alábbi táblázatban mutatjuk be a házas népesség legalacsonyabb és legmagasabb arányának megközelítő értékeit a korabeli Magyarország területén. 11.a./ A házas férfi népesség legalacsonyabb aránya 1787-ben

X Megnevezés Vármegyékben és szabad királyi városokban Ebből a szabad királyi városokban Megnevezés szám % szám % összes férfi népesség 4 306 183 « 232 428 ebből sarjadék 1 518 242 73 740 Felnőtt férfi népesség 2 787 941 100,0 158 688 100,0 ebből házas 1 700 866 61,0 91 101 57,4 nőtlen és ösvegy l 087 075 39,0 67 587 42.6 x Csak » togUlko«ág szerint részletezett férfiak. 37*