Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (26. évfolyam, 2021)
Marczell Enikő: A végtelenbe bontakozó élet. Dr. Marczell Mihály keresztény nevelésszemlélete
A Végtelenbe bontakozó élet. Dr. Marczell Mihály keresztény nevelésszemlélete irányelveit“16 . Az életet irányító egyetemes törvényszerűség alól, annak részeként, maga az ember sem kivétel. Az emberi természet ismerete, „az életfolyamatok egybekapcsolódásának meglátása azért szükséges, hogy a Teremtő elgondolása szerint tudjon élethimnuszt diktálni a nevelő.”17 16 Marczell Mihály: Az egyéniség összetevői. A bontakozó élet, I. Budapest 1931. 11. 17Uo. 96. 18 Uo. 17. 19 Uo. 20. 20Uo. 22. Ugyanakkor, az általános emberi törvényszerűséggel együtt, mindenkit egyéni vonások is jellemeznek. A nevelési folyamat két fő résztvevője: nevelő és nevelt közül ezért az utóbbin van nagyobb hangsúly, hiszen „hiába hazudna a márványnyá festett közönséges fatönk, hogy Carrara hegyeiből származik, a belső összetételének lazasága alkalmatlanná tenné Mózes szobrának kialakítására”18 . A gyermek tehát nem „tabula rasa”, a pedagógusnak ezért ismernie kell mindazokat az általános és egyedi tényezőket, élet- és lélektani adottságokat, valamint külső környezetet, melyek együtthatásában formálódik az egyéniség. Az egész neveléstan felépítését meghatározó leglényegesebb kérdés pedig az, „hogy milyen természetű, mekkora mennyiségű és milyen irányt követő erőket hordozunk magunkban. Vájjon Istentől eredő, szellemi lelket hordozó, végnélküli élet felé törőe az emberi élet?”19 Vagyis, valamilyen fajta világnézetről és abból adódó nevelésszemléletről beszélünk. A nevelés és világnézet kapcsolatát Marczell Mihály munkájában Weszely Ödönt idézve magyarázza: ,A világnézet és nevelés viszonyának kérdése ... két problémát foglal magában: a theológiai és a methodológiai problémát. A theológiai probléma megoldása előfeltétele minden pedagógiai munkának, a methodológiai probléma pedig áthatja az elméleti és gyakorlati pedagógia egész területét.”20 A világnézet kérdésére vonatkozóan Marczell kétféle lehetőséget vázol fel válaszként: a monisztikus és a dualisztikus felfogást. Az első az anyag mindenhatóságát vallja, a másik szerint viszont az élet Istenből fakad és Isten felé törekszik. „Az ősanyag gondolata az állandóan visszatérő kísértet. Az emberi elme nagyon könnyen belekerülhet ebbe az ingoványba. Amit ugyanis magunk körül észlelünk, az első pillanatra anyag, vagy vele kapcsolatos jelenség. Még a szellemi működések is (fogalomalkotás) anyagi eszközök útján (szem, fül), vagy anyagi utakon át (idegpályák) lépnek a lelkűnkbe. Sőt akár fizikailag érintjük, akár formai
