Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)

Mázsár László: A hantik és a masnyik nyelve és irodalma fejlődésének néhány meghatározó történés-folyamata

Mázsár László dig a vah-vaszjuganszki nyelvjárásból indult ki. Mindkét szerzetes megalkotott írá­sában Máté evangéliumából fordított le részleteket, s terjesztette a hantik és many­­sik között.s 3 Bár több hasonló kísérlettel próbálkoztak a pravoszláv szerzetesek, még sem jár­tak sikerrel. Úgy, ahogy lényegében sikertelen volt a hantik és manysik tömeges megnyerése a pravoszláv hit számára. A hantikban és a manysikban ugyanis a 16. századtól kezdve, amikor a Szibériát fokozatosan meghódító oroszok szélesebb kö­rű és rendszeresebb kapcsolatokat kezdtek kiépíteni ezekkel a népekkel, fokozato­san többségében negatív élmények raktározódnak el. Az orosz kupecek kapzsisága, az egyre kegyetlenebbé váló prémadó, a kiskirályként uralkodó tobolszki guberná­torok önkénye és megszorító rendeletéi alaposan megkeserítették a hantik és a manysik életét. Nem csoda tehát, hogy ilyen jellegű élményeik megjelennek nép­költészetükben, bevonulnak meséikbe, mondáikba: figyelmeztetik a felcseperedő nemzedékeket. Az írás létrehozatalának sikertelensége az alapvető ellenszenven túlmenően más okokból is zátonyra futott:- hiányzott egy átfogó tudományos előkészület,- lokális jellege volt, képtelen volt a hatalmas területen szétszórtan élő hantikat és manysikat mozgósítani,- a hantik és a manysik maguk sem azonosultak az írás létrehozatalának szük­ségességével. Elégségesnek tartották az addigi írásjelek, a tamgák használatát,- cselszövést, fondorlatokat sejtettek mögötte, eszközt arra, hogy megfosszák őket pogány hitüktől. Nem hitték el, hogy az írás létrehozása valóban a jövőjüket szolgálná. Oroszországban az írás létrehozásának kérdésköréhez már teljesen más társadal­mi körülmények között a 20. század húszas éveinek kezdetén tért vissza a tudomá­nyos és társadalmi gondolkozás. Szovjet-Oroszország első évtizedében a forradalmi hangulat elcsendesedése után, a közhelyek és a semmitmondó jelszavak mögött fel­lelhető volt egy őszinte tömeges lelkesedés, érezhető volt egy széleskörű tudományos figyelem és akarat, közkinccsé tenni a Szovjet-Oroszországban élő nagyszámú nem szláv nép sokszínű, s eddig ismeretlen kultúráját, lehetőséget adni saját nemzeti iro­dalmuk létrehozására. A nyelvészek, irodalmárok, pedagógusok magukévá tették a nyelvi építés lendületét és a harmincas évek kezdetén az ország ötven(!) kisebb-na­­gyobb és nemzete számára dolgoztak ki új ábécét, hoztak létre írást.

Next

/
Thumbnails
Contents