Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)

Mázsár László: A hantik és a masnyik nyelve és irodalma fejlődésének néhány meghatározó történés-folyamata

A hantik és a manysik nyelve és irodalma fejlődésének...

rekvésnek, amelyek mélyebb tudományos megismerésüket célozták. Nem meglepő hát, hogy Afanaszij Fet2 neves orosz romantikus költő is pálcát tör az északi kis népek, nevezetesen a távoli Északon élő csukcsok felett:

,A csukcsoknak nincs Anakreonjuk,

a jégen nem terem babéri”

Nem volt tehát a véletlen műve, hogy az Orosz birodalomban sok nemzet — nyelvével és kultúrájával — végleg eltűnt az emberi civilizáció színteréről. A finn ugor nyelvcsaládhoz tartozó, a Volga mentén élt nemzetek közül így haltak ki a muromok, a merjánok és a mescserek. Alapjában véve hasonló történelmi okok vezettek ahhoz is, hogy kihalás fenyeget további oroszországi finn népeket, mint a líveket, a vótokat, az inkeréket, a vepszéket, a karjalokat, s a Kola-félszigeten élő lappokat (szaámok).3 E népek lélekszáma már a 20. század harmincas évei táján is olyan elenyésző volt, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt számukra írást létrehozni. Hordozóik lélekszáma napjainkban mindössze néhány százra tehető.

A tényt, hogy a cári Oroszországnak nem fűződött érdeke megmenteni a kihalófélben lévő nemzeteket, azok nyelvét és kultúráját, ékesen bizonyította a szamojéd nyelvcsoport (nyelvrokonság szempontjából az ugorokhoz áll a legközelebb) nagy méretű és gyorsütemű apadása is. E folyamatot ugyan bizonyos arányban felgyorsította a Száján térségében, szomszédságukban nagy lélekszámban élő türk nemzetek erős asszimiláló hatása, a tragédiájukat mégis főleg a felkarolás hiánya, a fel sőbbrendűség téves hitéből eredő közömbösség okozta. így haltak ki a szamojéd népek köréből a századforduló táján a matorok, a tajgák, a karagászovok, a kojbalok és a kotovecek.4

A szibériai kis népekhez fűződő viszonyban Oroszországban ugyan a 17—19. században sem állt be jelentősebb szemléletváltás, a véletlenszerű külföldi és még ritkább hazai tudományos érdeklődésen kívül a pravoszláv egyház figyelme mégis erősödött irányukban. Bár önzőnek bizonyult ez a érdeklődés, s végcélja egyértelmű volt: megnyerni e nemzeteket a pravoszláv hit számára — mégis sok pozitív vonást tartalmazott, s példaértékű volt. A pravoszláv hittérítőknek ugyanis a legcsekélyebb sikerek elérésének érdekében a konkrét embert, embercsoportokat kellett megszólítaniuk. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy legalább valamelyest ismerjék e népek nyelvét, szokásait, kultúráját.

Az orosz hittérítők érdeklődése elérte a hantikat és a manysikat is, s a 18. század elején ők gyűjtötték össze elsőként a leggyakrabban használt hanti és manysi szavak jegyzékét. Ők vállalkoztak úgyszintén először írást létrehozni számukra. I .Jegorov szerzetes ábécéje, például az obdori nyelvjárásra épült, F.Tverityin javasolta írás pe