Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)

Dudich, Alexander: Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természei értékeinek feltárásában

Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természeti értékeinek feltárásában sem próféta a saját hazájában, de az első szlovák ökológus díszítő jelző viselésé­nek jogosságát (a Turcsek Ferenc születésének százéves évfordulója alkalmából rendezett konferencián) - egy sor külhoni és hazai szakember szakmai elismeré­sével egyetemben - a honi tudós társadalom képviselői is egyértelműen megerő­sítették. Ide szükséges feljegyezni még egy nem akármilyen apróságot, hogy Tur­csek előtt egy megközelítően hasonló - epiteton ornans — díszítő jelzővel Mária Terézia ékesítette fel Bél Mátyás (Matej Bel) enciklopedistánkat („Mathias Belius — magnus decus Hungáriáé est” — Hungária nagy ékessége — Veľká ozdoba Uhors­ka). Vagy nyolc évtized előtt egy, Nyitra megyéből indult természetrajongó fiatal­ember az életének értelmét a tudományos madárkutatás, az ornitológia hivatásos művelésében álmodta meg. Turcsek Ferenc a korra jellemző, szerény, vidéki ma­gyar néptanítói családban született 1915. december 3-án, a Tribecs hegység nyu­gati lankái alatt megbúvó magyarok lakta kisközségben, Béden (Bádice). Az első világháború, majd az utána következő évek társadalmi zűrzavarában eszmélt, majd a fiatal első Csehszlovák Köztársaság konszolidációja idején cseperedett, és a nagy gazdasági válság idején vált felnőtté. Mindezek ellenére eljövendő érték­rendjére és erkölcsi tartására elsősorban szűkebb szülőföldje etnogeográfiai státu­szából adódó kettős identitása volt döntő hatással. Turcsek szülőfaluja ugyanis egyike volt Zoboralja azon színmagyar népességű falvainak, melyek népe a szá­zadok folyamán, a nemzeti-nyelvi határon túli diaszpórában találta magát. Ennek eredményeként Turček gyermekkorától kiegyensúlyozottan bilingvis (kétnyelvű) volt, és az átlagon jóval túlmutató nyelvi készséggel, idegen nyelvek iránti fogé­konysággal áldotta meg a sors. Másodsorban intellektuális kibontakozására, a természet iránti érdeklődése kielégítésére, valamint a vadászat és az állatvilág iránti vonzalmára minden bizonnyal kedvező hatással volt a szülőfaluját körülve­vőjórészt a néhai magyar arisztokrácia erdőbirtokain folyó nagyvonalú, nemzet­közi kapcsolatokkal is járó vadgazdálkodás és vadászat1. Ugyanis alkotó életvitele kényszeréből következett, hogy autodidakta módon könnyen és gyorsan még né­hány más nyelvet sajátított el szóban és írásban. Öt nyelven levelezett és publikált- szláv, angol és latin nyelveken olvasott szótárral vagy anélkül. Felnőtt korára széles látókörű, demokrata européerré vált, messze elkerülte a társadalmi vagy nemzeti okokból folytatandó vitákat és harcokat. De még mielőtt benőhetett vol­na a feje lágya, egész ifjúkora ráment arra, hogy érvényesülésének lehetőségeit ép­pen ama nagy gazdasági válság idején keresse, amely nálunk is felszámolta és a feledés homályába száműzte a múlt szellemi értékeit, viszont nem hozott helyük­re jobbakat, emberiebbeket. Sőt! Azután a nagyhatalmak alibizmusa révén egy tí­zezreket elgázosító, vagy hontalanná tevő társadalmi rendszerből már családosán

Next

/
Thumbnails
Contents