Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Csibrányi Zoltán: Egy növénynemesítő, akiről elfeledkeztek: Veneny Lajos
Csibrányi Zoltán két is írt, például 1958-ban az „Ovocinár a vinohradník ” oldalaira az „O pestovaní cukrových a vodových melónov” címűt 11 , vagy egy évvel később a „Virágzó mezőgazdaság” lapjaira „A nemesítés a növénytermesztés szolgálatában” címűt.11 12 Az említettek, és még néhány lap a Csallóközi Múzeumba került, de némelyik már eléggé elrongyolódott. Összességében nem írt annyit, mint gondolná az ember egy évtizedekig tevékeny nemesítőről. Számára ugyanis többet ért egy-egy kézzelfogható eredmény. Amikor csak lehetett, a földeken járva ellenőrzött, vizsgálódott, kutatott. Mindent aprólékosan feljegyzett.13 Első szlovákiai nemesítőként felhívta a figyelmet arra, hogy a búza belső értékeit olyan módon lenne szükséges fokozni, ami figyelembe veszi, hogy mi fontos táplálkozási szempontból. Érdekességként említem, hogy egy időben rizsnemesítéssel is foglalkozott (ebbéli munkájából fajta nem született).14 Számos elismerésben részesült, többek között a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke is elismerte a nemesítés terén végzett úttörő munkáját.15 11 Az idézett újságszám megmaradt az egykori emlékszobából, ez is a Csallóközi Múzeumba került: Ovocinár a vinohradník, VI rocník, 1958, Júl c. 7 12 Az idézett újság is a Csallóközi Múzeumba került: Virágzó Mezőgazdaság, 1959. július 29. 13 Nem csak szűkén vett szakmai tapasztalatait írta le. A Csallóközi Múzeumba került egy olyan jegyzetfüzete, amelybe mindenféle - mai olvasat szerint elsőre talán feleslegesnek tűnő - apróságot jegyzett fel, közte Európa több nagyvárosának időjárására vonatkozó információkat, de mi azt már nem fogjuk megtudni, hogy ez vajon mire kellhetett neki. 14 A rizsnemesítési megbízásáról szóló dokumentum szintén a Csallóközi Múzeumba került. 15 Ezt az elismerést 1968. december 17-én kapta. Magánemberként a mindennapokban Nemcsak hogy volt szerencsém személyesen ismerni, de mondhatom kedvelt engem a néhai Rákóczi Lajos bácsi, aki gyakorlatilag hetente vendég volt nálunk. Édesanyámmal a sok évtizednyi közös munkakapcsolat alatt nagyon jó barátokká lettek. így édesanyám bőséges emlékei mellett legfőképpen a Rákóczi Lajos bácsitól hallott, általa életszagúan mesélt történetekből elég részletes képet kaptam a professzor úrról. Tőlük tudtam meg például, hogy sosem nősült meg, bizonyára mert magának való jellem volt. Mint mesélték, mindig a nemesítés vezérelte nap
