Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Csibrányi Zoltán: Egy növénynemesítő, akiről elfeledkeztek: Veneny Lajos
Egy növénynemesítő, akiről elfeledkeztek: Veneny Lajos jait. Imádott olvasni. Gyűjtötte a régi és az akkori új könyveket. Nemcsak szakirodalmat, hanem szépirodalmat és szépművészeti témájúakat is. A kastélyban volt olyan helyisége, ahol szó szerint csak oldalazva lehetett közlekedni a plafonig felpolcolt kötetek között. O látta meg a tehetséget a később nagyrészt neki köszönhetően ismert festőművésszé lett Szabó Gyulában, akit pártfogásába vett, és egész életében támogatott. Sok alkotását megvásárolta. Jellemét jól példázza, hogy még véletlenül sem használta magára a mecénás kifejezést, holott lényegében ekként támogatta Szabó Gyulát, aki őt Veneny Lajos és orosz kollégája Nyikolaj Vasziljevics Tsitsin (Fénykép-reprodukció: Csibrányi Zoltán) „tanár úrnak” szólította. Veneny Lajos lazán vette az időskort is. Amikor már görbebottal járt, ha leállt beszélgetni, azt gyakran a nyakába akasztotta. Noha lett volna mivel nagyra lennie, élete végig nagybetűs ember maradt, nem szeretett dicsekedni eredményeivel. Emlékezés Halála után egy ideig az őt közvetlenül követő generáció tisztességgel őrizte emlékét. Mint említettem, végső munkahelyén, utolsó és akkor még csehszlovákiai magyarnak számító tisztelői emlékszobát szenteltek neki. Ezt az új időkben felszámolták. Éppen ezért - és mert mára alig néhányan emlékeznek rá - ezzel a cikkel is az a célom, hogy ismét a köztudatba hozzam őt, a valaha élt egyik legtehetségesebb szlovákiai nemesítőt. Végtelenül hálás köszönettel tartozom a néhai Rákóczi Lajos bácsinak, a már szintén elhunyt dr. Bartalos Menyhértnek, és nem utolsó sorban édesanyámnak, Csibrányi Irénnek, akiknek írott és szóbeli visszaemlékezéseit is felhasználtam ennek a cikknek a megírásakor.
