Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Takács Frigyes: Vadászat a Csallóközben
Vadászat a Csallóközben megzabolázhatatlanságának következtében, a párszáz év alatt kifejlődött mezőgazdaság teljesen visszahúzódott és a Csallóköz újra elerdősödött. A magyarok bejövetelekor (vagy újrajövetelekor) a Kárpát-medencéhez tartozó Csallóköz Árpád népe számára valószínűleg már ismert volt. Felvonulási területként, valamint a hadak élelmezésében, a Csallóköz sziget, kiváltképp a sziget nyugati része, fontos szerepet játszhatott a magyar történelem első nagy diadalában, a 907. július 4-én megvívott pozsonyi csatában. Sajnos a Csallóköz akkori vadászati, halászati szerepéről, területi sajátosságairól nem maradt fenn semmilyen írásos emlék. A nagy változásokat hozó csallóközi területrendezésekre, erdőirtásokra csak az államalapítás (1001) után a középkorban került sor, mikor népek kezdték benépesíteni a Csallóközt. Akkor keletkezett a Csallóközben a legtöbb ma is ismert település, amelyek nevei és a helyi elrendezései az elmúlt 1000 év alatt állandó változásokon mentek keresztül. Annak ellenére, hogy a Csallóköz területe jellemzően kellemetlen, kiszámíthatatlan klímájú, járhatatlan ingovány volt, mindig is gazdag volt vadban. Köszönve a Csallóköz mocsaras, tőzeges talajának az idő gazdagon megőrizte a területén élő elhalt állatok és növények megkövült maradványait. A történészi ásatások az őskorig visszamenőleg kitűnően dokumentálják a vad, a hal és a növények jelenlétének a széles választékát a szigeten. Ezt Aranykertnek is nevezett szigetet a magyarok népesítették be. A magyar nép eredetileg íjász-lovas nép volt, és a nemzeti karakteréhez tartozott a zsákmányszerző életmód. A Csallóköz benépesedésével természetes volt, hogy azonnal beindul az egyik legősibb emberi tevékenység is, a vadászat és a halászat gyakorlása. Átlépve a középkorba, az 1906-os magyar Vadászlapból Bolyky Miklós tollából merítve megtudható, hogy a magyar királyok kedvenc vadászterületei helyezkedtek el a Csallóközben. Az 1387-ben megkoronázott Zsigmond király tartott fenn királyi vadászterületet a ma Somorjához közeli Királyfán, és a történészek több Csallóközi község nevének eredetét is a különböző királyi vadászatok hagyatékának tulajdonítják. Bolyky Miklós írt erről a 18. században egy tanulmányt, amely ,A- csallóközi királyi vadászatok” címen a Vadászlap 1906. május 25-i számában jelent meg, amit mellékelek: A csallóközi király vadászatok. — Irta: Bolyky Miklós. — Nincs a világnak az a nemzete, a mely a magyarral versenyre kelhetne emlékek tekintetében. Nemzeti királyaink idejéből tömérdek - királyaink személyével vonatkozásban álló — eseményről tud a nép is, a régi írások is. Sárga fóliánsok fakó betűi beszélnek a dicső múltról, a mikor magyar népe körében élt a magyar király. És daliás magyar leventék kisérték utjain. Akár hadba, akár testet edző, lelket vidámító szórakozásra indult.
