Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Unti Mária: Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony. Mesél a szülőföld (könyvismertetés)
Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony. Mesél a szülőföld lyal, aki erdélyi születésű, ott kezdte papi tevékenységét is. Több ízben megtapasztalta az életére törő fenyegetettséget, a kommunista diktatúrát, de ennek ellenére 47 évet töltött el a székelyföldi hívei között. Nyugdíjazása után kerül Szlovákiába lelkipásztori szolgálatra. De „új pappal is gazdagodott Isten aratása”: 2017 júniusában szentelték pappá a falu szülöttjét, Sankó Szabolcsot. Életéről, indíttatásáról, terveiről kérdezte Szerencsés Magdolna. Visszaemlékezéseket rögzít a régi hitéletről, annak tárgyi emlékeiről, a Márialányokról, a Rózsafuzér Társulatról, a szentantali búcsújárásról. Betekint az egyházi anyakönyvekbe. Sorra veszi a falu szakrális emlékeit, az út menti kereszteket. Ide sorolható a Mise-híd története, amely ugyan megszűnt a kanális szélesítésével, de a község szükségét érezte egy új felépítésének. A Híd Alapítvány létrehozásával s a faluközösség összefogásával elkészült az új híd, amelyet 1992-ben avattak, szenteltek fel. A falu jeles épületei közül részletesen bemutatja a Pfeiffer-kastélyt, illetve a családot, amely „1888-ban nyert czímeres nemeslevelet az Ikvai előnéwel I. Ferenc József királytól”. A kastélyt Pfeiffer Mátyás építtette XVI. Lajos kori stílusban, s az 1920-as évekig volt tulajdonosa. Azóta volt hadikórház, szociális otthon, ma pedig ötcsillagos luxusszálló. Az iskola történetét jórészt Horváth István helyi tanító (1920-2007) gyűjtései, visszaemlékezései felhasználásával írta. A Római Katolikus Népiskola közös erővel Várkonyon épült fel a plébánia mellett 1759-ben. 1781-től vannak írásos emlékek a kántortanító feladatairól, jövedelméről, az iskola működéséről, követelményrendszeréről. 1908-ban Csallóköznyéken létrejött az Állami Iskola, így különváltak Várkonytól. Az 1919/20-as évektől a történelmi változások az iskolarendszert is nagymértékben befolyásolták. 1944/45-ben a kitelepítés, üldözés, cseh-morva betelepítések hatására tanító nélkül maradt a falu. Mindezt - az adott kor tanítóinak neveivel együtt - részletesen megismerhetjük, napjainkkal bezáróan. (437-497. o) Külön szépsége ennek a résznek Vámbéry Ármin nyéki magántanítóskodása, illetve a már emlegetett Horváth István tanító tanulságokban bővelkedő élete. Az iskola után olvashatunk az óvodáról, a könyvtárról, a tájházról, a szeszgyárról, a lámpagyárról, mely 1994-től Elektrosvit Részvénytársaságként működik. Az 1900-as évek elején mindkét faluban a nehéz körülmények ellenére élénk kulturális élet folyt. Saját és mások örömére színdarabokat tanultak be és játszottak. Az előadásoknak nagy összetartó és közösségformáló szerepük volt. Olvasva az előadott darabok számát, és a színjátszócsoportok névsorának gazdagságát, nem csodálkozhatunk, hogy ezek még a 60-as években is sikerrel működtek. De ekkor már az 1950-ben létrejött CSEMADOK szervezi a kulturális életet. A
