Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)

Unti Mária: Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony. Mesél a szülőföld (könyvismertetés)

Dr. Un ti Mária

kitelepített családok visszatérhettek otthonukba” — ha volt hova. (421. o.) De ez a két év megalázásokkal, sok szenvedéssel telt.

Szerencsés Magdolna családja is érintett volt, így nagyapja elbeszélései alapján hiteles képet rajzolhat (223-229. o.). A karácsony előtti napokban hitetlen marhavagonokban megérkező hétgyerekes család megpróbáltatásai elgondolkodtatóak: mi lenne velünk ma, hasonló helyzetben? S mindezek - háborúk, deportálás - után a papa derűs idős korában - 98 évet élt - azzal zárja a visszaemlékezéseit, hogy a lelkében, a szívében nincs ellenségeskedés, sem gyűlölet. Tanulhatunk tőle.

A könyv igen gazdag személyi adattárat tartalmaz. Kiadványok, egykori jegyzőkönyvek alapján örökíti meg a nyékvárkonyi elöljárók, gazdálkodók, papok, tanítók neveit, így a könyvet lapozva mindenki találhat ismerős neveket, egykori elszármazottakat.

A mai Nyékvárkony megismertetése is a történelmi múltból indul. A templom építése - amely a 13. században már állt - egy legendához kapcsolódik. A leírások szerint a templomban „3 db műemlék kelthet érdeklődést: az egyik a szentély baloldali falában alkalmazott csinos kivitelű szentségház, ... a másik egy románstílű keresztkút,... a harmadik a templom ajtaján kívül van, egy talapzatos, alacsony kő, az úgynevezett szégyenkő, mely még az egyházi nyilvános vezeklések idejéből maradhatott fenn, midőn a nyilvánosan bűnösnek decralált ezen kövön ülve volt kénytelen kérni a templomba menő híveket, hogy érette is imádkozzanak” (231. o.)

Ipolyi Arnold Csallóköz műemlékei c. könyvében - amelyből a szerző idéz - igen aprólékosan mutatja be a templomot építészeti szempontból is.

Zsigmond Tibor kutatásai szerint az „ősi gótikus Szent Jakab-egyházát először egy 1308-ban kelt okirat említi, később reneszánsz elemekkel gazdagodott. Főoltára 1750-60-ból való. Anyakönyvei 1691-től maradtak fenn”.

Hiteles források alapján közli a község plébánosainak névjegyzékét 1331-től napjainkig, illetve külön azokét, akik a nyéki temetőben alusszák örök álmukat. Nagy tisztelettel ír Gaál Ferenc esperesplébánosról, aki „négy évtizedig fogta hívei kezét” Nyékvárkonyban, itt is temették el 1989-ben. Jó papja, biztos támasza volt híveinek a megpróbáltatások idején is. Kezdeményezésére és közbenjárására épült fel a kultúrház az 1940-es években, melynek következtében fellendült a községben a kulturális élet. Idősekkel és fiatalokkal, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt megtalálta a közös hangot. Nevét emlékpark őrzi, amely a község kulturális életének több eseményét, rendezvényét is szolgálja.

Megemlékezik a nyékvárkonyi születésű atyákról is, bemutatva életüket, pályafutásukat. Hosszú beszélgetést folytatott jelenlegi plébánosukkal, Boros Károly-