Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Unti Mária: Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony. Mesél a szülőföld (könyvismertetés)
Dr. Un ti Mária Arnold „Csallóközi úti-képek” c. könyvében olvasható „1260-ban Warkun, 1284- ben Warkon. A 13. századtól Várkony az Amadé családé, annak bősi uradalmához tartozik.” Nyék neve először 1165-ből származó oklevélben szerepel, mint pozsonyi várbirtok. Nevét feltehetően a Nyék törzsnévről kapta, 1242-ben a Nyéki család birtoka. A falu lakói III. Istvántól nemesi kiváltságot kaptak. A továbbiakban részletesen olvashatunk a különböző forrásokból származó névmagyarázatokról, a faluk birtokosainak változásáról. Megemlékezik a pozsonyi csatáról (907. július 4-6.), melynek 1111. évfordulóján kopjafát állítottak a falu központjában az elődök tiszteletére. Dr. Házi Jenő soproni főlevéltáros kutatásait is felhasználva részletesen bemutatja a két falu középkori történelmét (1526-ig). Az 1848/49-es szabadságharcban nyéki és várkonyi lakosok is részt vettek, nevük a hagyományokban is fennmaradt. Tiszteletükre 1998-ban a templomudvarban kopjafát állítottak, ahol március 15-én minden évben magyarságukat is erősítő, felemelő megemlékező ünnepséget tartanak. A Csallóköz igen gazdag rege- és mondavilággal rendelkezik, amelyek napjainkban is élnek. Ezek részben az ősi hitvilághoz, természeti jelenségekhez kapcsolódnak, de sok érdekes monda él Mátyás királyról. Az egyik neki tulajdonítja Várkony névadását is. De élnek legendák egykori nyéki „erős emberekről”, a nyéki betyárról is. A könyv egyik legtöbb új ismeretet nyújtó fejezete a „Mit élt át a Felvidék1 ? ” címet viseli. Mit élt át a két falu lakossága az I. és a II. világháború, a húszéves cseh megszállás, a kitelepítések során? A szerző nemcsak a történelmi ismereteinket eleveníti fel, hanem korabeli dokumentumok, levelek, emlékek, visszaemlékezések segítségével teszi élővé a múltat. Vannak, akik ma is őrzik nagyapjuk, rokonuk frontról küldött leveleit, fényképeit, a helytállásáért kapott kitüntetés viselésére jogosító igazolást, katonakönyvet, s ezeket is a szerző rendelkezésére bocsátották. Szerencsés Magdi már fiatalon is fogékony volt nagyapja „meséire”. így ír róla: „ő is a mesélők nagyjai közé tartozott. Idős korában sokszor ült kint a kispadon a ház előtt, mindig volt beszélgetőtársa. Örülök, hogy az akkori meséit csendben hallgatva lejegyeztem, az emlékeit őrzöm”. 18 évesen már ő is katonáskodott az I. világháborúban. A háború, a front, a hideg, az éhség, a félelem, a kilátástalanság örökre belevésődött az emlékezetükbe. A tábori levelezőlapok fénymásolatai még hitelesebbé teszik a visszaemlékezéseket. A falu tanító bácsija, Horváth István (1920-2007) naplót vezetett II. világháborús katonáskodásának idejéről, az 1941. október 13. és 1945. február 19. közötti időszakról. A napló anyaga „Katonanóta” címen 1997-ben Amerikában, az
