Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Marczell Enikő: Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről
Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről Mgr. Marczell Enikő „vannak vidékek legbelid” Kányádi Sándor „Kicsiny falu az én falum (...) s a legszebb”1 - Székely Tündérország nagy mesemondója ilyen szeretettel gondol az erdélyhoni Kisbaconra a múlt század elején. Van, akinek a Szerémség vagy épp a Tisza mente, másnak a lankás Zalaidombság jelenti az édes anyaföldet, és vagyunk, kiknek egy - ezer léleknél alig többet számláló - csallóközi falu, Kisudvarnok a vidék legbelül. 1 Benedek Elek: Édes anyaföldem! Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 3.o. Az első említés róla az 1100-as évekből való. A pozsonyi királyi vár udvarnokainak telepe 1252-ben, száznégy esztendő múlva pedig nemes községként, Odour (udvar) néven ismerik már. A régi hagyomány a templom és a temető alatti földhalmot, a Kápolnadombot, avar védőgyűrű maradványának tudja, amit a faluvégen feledett a 6-7. század. Abban az időben ugyanis - így tartja a hagyomány - a mai Dunaszerdahelyre vezető út mentén avar település feküdt. A vidék emlékezete azonban ennél sokkal régebbi. A Kápolnadomb hűséggel őrizte a bronzkor, a kelta Hallstatt-kultúra és a római kor hajdan volt népeinek örökét, s őrzi még talán ma is. Vigyázta századokon át egy kis kápolna békéjét is. Azt a kápolnát a pozsonyi püspök, Bakó István szentelte fel 1735-ben a Szentháromság tiszteletére. Aztán felszentelték újra, 1953-ban, mikor a kis kápolna templommá növekedett. Jóval azután, hogy őseink hont foglaltak a Kárpátok ölelésében, a faluközösségek elöljárói a századosok voltak. Elöljárók, akik nemcsak a hadviselésben, de a mindennapi ügyintézésben is kormányozták a falu népét. A 17. századtól had-
