Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (24. évfolyam, 2015-2019)
Marczell Enikő: Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről
Kisudvarnok. Krónikás feljegyzések egy csallóközi kisközség múltjáról, jelenéről Kisudvarnok címere nagynak nevezték őket, és a település békés igazgatása volt a feladatuk. Hadban már nem voltak vezetők. Az 1800-as évekből örökül megmaradt hadnagyneveink: Marczell Márton, Marczell Ferenc, Marczell István, Marczell István Mártonfi, Kosa Imre, Karácsony József. A múlt századelőn idős Radics János, a 20-as évektől 1945-ig Marczell János Gézafi volt a községi bíró. A 45 májusában véget ért háború után egy-két hónapig Cséfalvay Béla rendezte a falu ügyesbajos dolgait, majd - még az év nyarán - átvette tőle tisztét Baj cár Dominik komisszár. Partizánként jött a faluba a községi komisszár, és itt is maradt végül. Noha szlovák volt, nemzetisége miatt senkit sem bántott, inkább segítette a rászorulót. A század dereka táján Bíró Lajos, Fehér Kálmánná (Marczell Istvánná), és Kocsis Vince is bírói voltak még e kis közösségnek. Az 1200-as évektől a Marczellek, a 18. században már az Argayak és a Deákok is birtokos családok a faluban. A Deák nemzetség egyik bátor fia, Deák Lajos, a 98. honvédzászlóalj hadnagya volt, az 1848-49. forradalom és szabadságharc vitéz katonája. Egy újabb száz esztendő elhozta Kisudvarnokba birtokosnak a Sereghyeket, Fehéreket, Kósákat meg Nemeshodosból a Karácsony családot. A századvég nyaranta már a Hoheneggelseni Wipperneket is itt találta. Az 1890-es években az Osztrák- Magyar Monarchia szentpétervári konzulja, Hoheneggelseni von Wippern János ugyanis takaros kúriát épített a falu közepén, és feleségével együtt itt lakott minden nyáron. Akivel hosszú sétái során találkozott, azzal mindig szívesen elbeszélgetett. A helyiek igen tisztelték a szelíd bécsi bárót meg a kedves feleségét, és - így tartja a falu emlékezete - ezt a barátságos vidéket ők is nagyon megszerették. A konzul a falu határában 40 hektárt birtokolt, amit tőle az udvarnoki gazdák megművelésre béreltek. Ezeket a földeket a második világháború után kíméletlenül elkobozta a fennálló államhatalom. Az 1904-ben elhunyt von Wippern és felesége Kisudvarnokon lelt végső nyugalomra. Fekete márványsíremléküket a temetőlátogató még ma is megtalálja. A családi kúriában ezután három évtizeden át csupán a konzul nénje lakott. Később Wippern Frigyes bankár és családja lett a vidéki lak új gazdája. A báró feleségével, a Rákóczi leszármazott, Zrínyi rokon Nyári Líviával három gyermeket nevelt. Frigyes volt köztük a legidősebb. Húgát Ilonának, öccsét Gerhardtnak hívták. A faluban csak Ili kisasszonyként emlegetett Wippern baronesz gyerekkori pajtásának írott levelében így emlékezik a régi udvarházra:
