Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (23. évfolyam, 2005-2014)
Csóka Ede: Vőfélykönyv
Csoka Ede Sajat hazaban meg a menyegzejet. Ermek a nagy napnak meguljuk a torat, Keszitett a gazda boseges vacsorat. Sziveskedjenek majd nala megjelenni, A vacsora utdn a vigsagban is reszt venni. Jbjjdn el mindenki,fiatal es dreg, Qtthon ne maradjon az sem aki beteg. Ezert hat uraim magukat folkerem, Hogy elfognak jonni igerjek meg nekem. Legyenek vendegi egy orvendo csaladnak, Es a szerelemtol boldog ipju hazasparnak. Csak termeszetes, hogy a meghivas utan leiiltetik a vofelyt, etellel, itallal kinaljak meg. Csak mersekletesnek kell lennie, mert ezen a napon sokszor husz, harminc csaladot kell meghivnia, es ha mar az elsonel melyen nez a poharba, bajosan keriil haza a maga laban. Az eskiivon a koszoruslanyok hosszu selyemruhaban vannak. Egy koziiliik, a volegeny rokonsagabol - aki a volegenyt kiseri a templomba - egszinkekben, a tobbi pedig rozsaszinben, a fejiikon viragkoszoruval. Az asszonyok es lanyok szokasos iinneploben, a ferfiak pedig fekete ruhaban vannak, bal felol a kabat gallerjan kis mirtuszcsokorral, amit bokretatuzeskor tuznek ki a koszoruslanyok. A vendegek a menyasszony hazanal gyiilekeznek, itt van a vofely is. Ha ketto van, az egyik a volegeny hazanal van. A vofely egy koszoruslany kisereteben megy el a volegenyert es annak rokonaiert, akik a volegeny hazanal gyiilekeznek. Ott mar ilyenkor el van minden keszitve az indulasra, a kocsik es lovak (vagy autok) feldiszitve. A vofely megerkezve a volegeny hazahoz, elmondja jottenek celjat: Szerencses jo napot adjon az Uristen! Hala, hogy e naprafelvirradtunk szepen. Nem messze innen kinyilt egy viragszal, Amely szebben virit minden liliomnal. Varja azt az ijjut, aki leszakttja, Aki a szerelmet huen viszonozza. Ugy tudjuk ez ijjii itt e hazban lakik, Ki mar erre napra regen keszulodik. Felkerjuk hat ezert kovessen bennimket, Legyen hitves tarsa annak, akit szeret. Azutan elbucsuztatja a volegenyt sziileitol es testvereitol:
