Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)

Kaprálik Zsuzsanna: Teknővájás Nyáradon. Egy kihalófélben lévő mesterség nyomában

faanyagot a megrendelő hozta, vagy adatközlőnk maga szerezte be a Duna másik oldalán elterülő erdőkből, ill. vásárolta az erdészettől az erdőtisztításból származó ún. szilfákat (az erdő szélén nőtt szélfák).

A teknövájáshoz puhafát használ, a keményfa ehhez a munkához egyáltalán nem jó. A legalkalmasabb a jegyenye- vagy a fűzfa. A nyírfa véleménye szerint alkatmatlan, mivel kártyás. A nyírfa száradással főhasadozik, kikár tyásodik, megrepedezik. Száradással a fa évsora, az évgyűrűk különválnak.

A teknövájáshoz szükséges faanyagot késő ősszel, tél elején, lombhullás után termelték ki. A múltban favágással csak a lombhullás követő időben foglalkoztak. A fa nedvességtartalma ugyanis a lombhullás után a legmegfelelőbb. A nyári fakitermelés csak napjainkban vált szokássá.

A teknővájás téli munkának számított. Adatközlőnk a téli hónapokban dolgozott a megrendeléseken, mivel a tavaszi-őszi hónapokban a mezőgazdasági munkák teljesen lekötötték, másrészt a télen kitermelt fa a nyári hónapokig annyira kiszáradt volna, hogy a fát már „nem fogta vóna a szerszám, a kapocska meg a kézvonyó“.

A teknővájás szerszámai: 1. nagyfejsze

2. kapocska

3. kézvonó

4. gyalu.

A teknővájás munkafázisai:

I. a

teknő belsejének kiképzése

1. vájatok

készítése nagyfejszével

2. a

teknő belsejének kiképzése — a vájatok közötti részek kiszedése fejszével

3. a

teknövégek homorítása fejszével

4. kapocskázás

— a teknő belsejének finomítása, alakítása, kapocskával

5. gyalulás

II. a teknő hátának kiképzése

1. a

kéreg lefejtése fejszével

2. a

kéregmaradványok és az egyenlőtlenségek eltávolítása fejszével

3. a

teknő végeinek kiképzése, domborítása fejszével

4. a

teknő markolatrészének kiképzése fejszével

5. kapocskázás

— a teknő hátának finomítása az egyenlőtlenségek eltávolítása

6. simítás

kézvonóval.

A teknővájás munkamenete

A teknővájó végig a földön dolgozik. (Csupán az utóbbi néhány évben megromlott egészségi állapota miatt helyezi a munka utolsó fázisában a teknőt bakokra.) A teknő hosszában kettéfűrészelt fatörzsből készül. A törzs szélessége adja a teknő szélességét, hossza pedig a hoszszát. Legideálisabb a 40—50 cm széles fatörzs. Előbb a teknő belsejét vájja ki. Nagyfejsze segítségével hosszában a fatörzs közepén először is vájatot készít, kb. 25—25 cm-e fejezve be azt a fatörzs egy-egy végétől. Párhuzamosan a végekkel öt vájatot hasít 25—30 cm-e egymástól, metszve a hosszanti vájatot. Manapság már ezt a munkát az egyik falubeli ember fűrésszel végzi el. A vájatok elkészültével hozzákezd a teknő belsejének kivájásához, mélyítéséhez.

A munkát a törzs végénél kezdi. A, törzs egyik végénél állva hatal-