Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)
Liszka József: Közös kenyérsütő kemencék a Kisalföldön
Liszka József (Duna Menti Múzeum, Komárom) Közös kenyérsütő kemencék a Kisalföldön A pozsonyi Kalligram Kiadó jóvoltából, a Csallóközi Kiskönyvtár című most indult sorozat első darabjaként a közelmúltban ismét megjelent Ipolyi Arnold: Csallóközi uti-képek című útirajz-sorozata, amely első ízben 1858-ban, a Vasárnapi Újság hasábjain látott napvilágot [IPOLYI 1858; IPOLYI 1993). Az új kiadást Koncsol László rendezte sajtó alá és látta el magyarázó jegyzetekkel. Benne ismét olvasható Ipolyi híres leírása a csallóközi közös kenyérsütő kemencékről [IPOLYI 1993, 42—43), amelyekkel kapcsolatban a szerkesztő Koncsol László megjegyzi, hogy „ma már aligha találnánk Csallóközben eredeti kemencét; a Magyar Néprajzi Lexikon [Bpest, 1977—82) sem tud róluk“ [IPQLYI 1993. 117. o. 86. sz. jegyz.). Mivel a témának Ipolyi leírása óta viszonylag tekintélyes mennyiségű irodalma van, nem lesz talán 'haszontalan, ha az eddigi eredményeket számbavesszük. Kezdjük azonban Ipolvi Arnold leírásával az eredeti nyomán1: „Még egy kitűnő sajátsága Csallóköz ezen vidékének, mire itt különösen figyelmeztetünk, kenyérsütőkemenczéi (. . .). Távolabb a házaktól, többnyire a kertek közt, sárból gyúrt, sokszor ház magasságú kúpos építményeket látni, olykor hasonló anyagból épült alacsonyabb fallal is körülvéve. Ezen épületek, minőt itt képünk is mutat, a híres csallóközi kenyérsütőkemenczék. Illv kemencze többnyire egyeseké, kik azt fizetés mellett többeknek is átengedik használatul, vagy haszonbérbe adják. Nemzet gazdászáti jelentékenységüket nem fejtegetjük; hasznaik szembetűnők, s némileg már is pótolják az „István bácsi“ második évi folyamában ajánlott községi kenyérsütőkemenczéket a mennyire közösen használva, természetesen a tüzelési költségeket kevesbítik; mi sok helyt a nagyobbára jó tüzelőfa híjában levő Csallóközben legközelebbi okot adhatott felállításukra is. De e mellett a tűzveszély lehetőségét is kevesbítik, távolabb lévén a házaktól; s általában mind azon kellemetlenségektől megmentik a földmives lakát, mit a nyáron is hetenkínt rendesen fütött szobakemencze okoz. E szokás tudomásunkra csupán Csallóköz sajátja volna, és régi lehet, mellv koránsem az újabb társulati eszmék nyomán keletkezett; sőt úgy hallók, hogy már is évről évre ritkulnak, s ma-holnap még archeológiái tárggyá lesznek Már ezért is érdemesnek véltük kinézésüket képben közzé tenni. Egyébkint is sajátságos látványt nyújtanak, midőn az utas a falut kerítő kertek között öt, hat illv kimos kis mecset alakú alkotmányt lát kifehérleni a zöld falombok közül“ [IPOLYI 1858, 4. sz., 40). Mielőtt az Ipolyi által leírt kemencetípus irodalmi szemléjét adnánk, engedtessék meg itt egy utalására visszatérni: (a bemutatottak] „már is pótolják az „István bácsi“ második évi folyamában ajánlott községi kenyérsütőkemenczéket“ — olvashatjuk. A szerkesztő lábjegyzetéből megtudjuk, hogy Májer István híres, István bácsi naptára című kalendáriumára történik itt utalás, ám Koncsol László az Ipolyi által idézett pontos helyről nem tud2. A Csallóközi uti-képek szerzője egyébként az István bácsi naptára 1857. évre szóló kötetében megjelent. Köz-
