Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)
Kaprálik Zsuzsanna: A vessző felhasználása a paraszti gazdaságban
sebb, a hosszabb és vastagabb vesszőket a nagyobb kosarak fonásakor használja. A vessző hossza és vastagsága azonban a kosár egyes részeinek készítésében is szerepet játszik. Erről részletesebben a vessző osztályozásánál szólok. Vesszőszedés );■ A kosárfonók a múltban több olyan helyet ismertek, ahol jó vessző termett és amelyet évről-évre szívesen felkerestek. Manapság a legnagyobb gondot pont a megfelelő vessző hiánya okozza. A vessző levágásával nem ártanak a természetnek, hiszen ott a következő éven a levágott helyén újra bőségesen terem a vessző. Sőt tudatosan botolják meg a fákat, bokrokat, hogy hosszú, sudaras vessző nőjjön a következő évben. „Az mind búkor vöt, másik éven megin le köllött pucúnyi. Egy év alatt akármijén fát kiváktunk abbú má búkor lett másik éven. Másik éven má ügyi ojan finom vessző nyőtt rajta, hogy öröm vöt szennyi, vagy le is köllött szennyi.“8 A kosárfonó mindig nyitott szemmel járja a természetet és megjegyzi azokat a helyeket, ahol jó vessző terem. „Ászt má lehetett látnyi messzirű az a vessző, ez jó lesz majd, majd leszedem ekkor-akkor, majd ha a ideje ott lesz, akkor leszedem. Előre má meg lehetett nyáron má, körűbelű hun terem majd egy kis jobb vessző, mer mink ojan munkát is vígesztünk . . ,“9 A vesszőt levélhullás után, októberben—novemberben szedik. Az ekkor leszedett vessző már megtartja rugalmasságát egészen tavaszig. „Mikor má lehullott a levele, akkor a legjobb. Korábban íretlen a veszsző. lehámlik a héja, a bőre, asztán még íretlen a vessző, az törik, az írtíktelen. Megköti írnije a vesszőnek, úgy mind egy gyümőcsnek. Megírik a vessző, akkor erősebb, írtíkesebb, akkor legírtíkesebb, mikorra má lehullik teljesen a levele, mer akkor má kevesebb munka is van vele, puculássu, meg az erősebb, erősebb anyag van benne.“10 A sokéves tapasztalat, valamint a természet ismerete* cseng ki következő adatközlőim szavaiból is: „Nem lehet akármikor szenni, mer akkor nincs benne még erő. Ha tele van vízzel, asztán kiszárad belőlle a víz, akkor nem ír semmit se. De mikor főszítta megába télire ászt a anyagot főszítta és lepotyog a levele neki, és benne marad az a nyári erő, az a lé, nedvessíg benne marad és az akkor jó. De sokan monták, hogy szénnek vesszőt (korábban mint október). Ügyi eladóra talán majnem mindeggy, de mégis az ember azon van. hogy jobb legyen, jobb anyagbú kíszűjön, tovább tarcson.“11 „Akkorra (október—november) megerősödik má a vesszőnek a hegye is, akkor má elérte a teljes erőssígit.“12 Október végére, november elejére a vessző megérik annyira, hogy le lehessen szedni. Egész nyáron a vessző csapadékot, „életerőt“ vesz fel a talajból és ezt a nedvességét, rugalmasságát szedés után helyes tárolás mellett tavaszig meg is tartja. A tapasztalt kosárfonó tudja, hogy a vesszőszedéshez csak azután foghat hozzá, miután a vessző sárgulni kezd: a zöld nyálkás héj helyett a vessző vastagabb fás héjat, „kérget“ kap, a levelek lehullanak, vagy legalábbis száradásnak indulnak. Ugyanis csak ekkor válik a vessző igazán „éretté“ és lehet a kosárfonáshoz felhasználni. A korábban leszedett nyálkás, zöld vessző még „torzsás“, hamar összeszárad és törik, úgyszintén a tavasszal megszedett vessző, amelyből már eltűnt az életerő, a nedvesség, is könnyen eltörik. Szükség esetén azonban a kora őszi és a tavaszi vesszőt is hasz
