Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (13. évfolyam, 1989)
Deraj Michal: A fehér gólya (Ciconia Ciconia L.) elterjedése a Dunaszerdahely járásban az 1988-89-es években
letkeztek Dióspatonyban és Eperjesen. A szaporulati változások dinamikáját az évente változó intenzitás jellemzi aszerint, milyen gyorsan változnak a külső feltételek. A fészkeléshez megfelelő objektumok csökkenése következtében a fészekrakás új helyeit kellett keresni. Az idők folyamán a fészekrakás új objektumaivá a villanyvezeték oszlopai váltak. Ez a fészkelési mód mind az energetikusok, mind a lakosság számára nem kívánatos, mert gyakran üzemzavart, rövidzárlatot idéz elő a vezetékben. Ez az oka annak, hogy az ilyen fészkeket mesterségesen előállított fészkelő állványokra helyezték át. Ennek az eredménye, hogy ma már majdnem valamennyi gólyafészek ilyen állványokon található. A fészkelés módját és a fiókák számának pontos adatait táblázatban közöljük. A gólyák tartózkodási helyének szempontjából a járást feloszthatjuk déli körzetre, mely a Duna hosszában húzódik, középső körzetre, melyet a pleisztocén agradációs fal körzete alkot, és északi körzetre, mely a Kis-Duna mentén húzódik. A fészkelés a Duna hosszának körzetébe összpontosul. Az itteni helyeken 1988-ban 19 pár (82,6 %), 1989-ben 14 pár (74 %) fészkelt. A középső körzetben 1988-ban 2 pár (8,7 %), 1989-ben szintén 2 pár (10 %) fészkelt. A Kis-Duna hosszában húzódó körzetben 1988-ban 2 pár (8,7 %}, 1989-ben 3 pár (16,0 %) fészkelt. A fiókák állománya az 1988—1989-es években Pomichal (1984j 1983-ban a Dunaszerdahelyi járásban egyes fészkekben 1—4 fiókát figyelt meg. Leggyakrabban 3—4 fióka volt egy-egy fészekben (44—41 %). Az egy fészkelő párra eső fiókák átlaga 3, 22 db. volt. A kiköltött és felnevelt fiókák száma közti különbség 4 db. A mi megállapításunk szerint 1988-ban a fiókák száma egy-egy fészekben 2—6 db. volt. Leggyakrabban 3—4 fiókát neveltek fészkekként (30,5—30,5 %). Egy fészkelő párra átlagosan 3,48 fióka jutott, ami azt bizonyítja, hogy ez az év kedvezett a gólyáknak mind az időjárás, mind a hidrológiai, élelem és reprodukciós tényezők szempontjából. A nyáradi gólya-kolóniában egy fészkelő pár 6 fiókát nevelt fel, amit a véletlen folytán egy tanulmányi kirándulás alkalmából a Komáromban megrendezett CICONIA 88 országos szeminárium résztvevői is megcsodálhatták. A kikelt és felnevelt fiókák közti különbözet csupán 1 db. A 2—6 db. fiókát nevelő fészkelő párok abszolút mennyiségét és százalékos részarányát táblázatban tüntetjük fel. A fiókák gyarapodásának mutatója 1989-ben sokkal rosszabb volt, mint 1988-ban. Számuk 1—4 között ingadozott. A leggyakoribbak a 2—4 fiókás fészkek voltak (37 %—37 %). Az egy párra jutó átlagszaporulat 2,9 db. ami jelentős csökkenés 1988-hoz viszonyítva. A kikelt és felnevelt fiókák közti különbözet minimális, mindössze 2 fióka pusztult el. A fészkek elhelyezkedése A fehér gólyának, mely fészkelési módját tekintve a múltban jelentős mértékben a falusi építkezéshez kötődött, ebben az évszázadban hozzá kellett idomulnia a megváltozott falusi építkezéshez. Míg 1934-ben a gólyák a fészekrakáshoz főleg a zsúp- és nádtetős házakat választották (62,8 %), addig 1983-ban a leggyakrabban az alacsony feszültségű áramelosztók szolgáltak fészkelésre (70 % ) (Pomichal 1984). Az 1980- as évektől kezdődően megkezdődött a fészkek fokozatos áthelyezése az áramelosztókról és vezetékekről a mesterségesen előállított állványokra,
