Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (13. évfolyam, 1989)
Deraj Michal: A fehér gólya (Ciconia Ciconia L.) elterjedése a Dunaszerdahely járásban az 1988-89-es években
ez ma is folyamatban van és szükség szerint fenn is marad ez a megoldás. A villanyoszlopokon 1988-ban a gólyapárok 11 %-a, míg a mesterségesen előállított állványokon a párok 59 %-a fészkelt. 1989-ben a villanyoszlopokon már csak 7 %, a mesterségesen előállított állványokon pedig 62 % fészkelt. A Dunaszerdahelyi járásban 1989-ben további 4 olyan fészek van, melyet a gólyapárok a használaton kívüli villanyáram elosztójának vasszerkezetére raktak, és 2 kéményre épített fészek is van, mégpedig Dióspatonyban és Eperjesen. Dunavajkán egy lakatlan fészek a platánfán, további lakott fészkek pedig az efsz istállójának szellőztető aknáján találhatók. Az egyetlen egy lakóterületen kívüli fészek a Duna-gát közti területen levő kis nyárfásban található. Ez a fészek a Bőstől nem meszsze levő Dékány nevű erdészlak melletti vadászles nádtetején van. Két fészket a gólyapárok villanyáram elosztóra raktak, mégpedig Doborgaz bán és Csiliznyáradon. Az összes fészek 5—10 m magasságban található, a hősi fészek kivételével, a többi az állami gazdaság és az efsz gazdasági udvarainak és falvainak területén található. Összefoglalás A fehér gólyák 1988 és 1989-es évi leltározásával a Dunaszerdahelyi járásban, összehasonlítva az 1983-ból származó adatokkal, a következőket állapítottuk meg: 1. 1988-ban a Dunaszerdahelyi járásban 23 fészkelő gólyapár volt, ezek száma 1989-ben 19 párra csökkent. Ez 6 év alatt 29,6 %-os csökkenést jelent. 2. 1988-ban 100 km'--re 2,13 pár fehér gólya jutott, 1989-ben már csak 1,76 pár. 3. 1988-ban leggyakoribb volt a 3—4 felnevelt fiókák száma (30,5 % — 30,5 %), 1989-ben ezek száma 2—4-re csökkent (37 %— 37 %}. 4. 1988-ban egy fészkelő pár átlagosan 3,48 fiókát nevelt fel, 1989-ben már csak 2,90-t. 5. A gólyák fészkelése a Duna hosszmenti területére összpontosul, ahol 1988-ban a fészkelő párok 82,6 %-a, 1989-ben már csak 74 %-a fészkelt. A középső részen, a pleisztocén agradációs fal övezetében 1988- ban a gólyapárok 8,7 %-a, 1989-ben pedig 10 %-a fészkelt. A Kis-Duna körzetében 1988-ban a fészkek 8,7 %-a, 1989-ben pedig már 16 %-a található. 6. A fiókák számának csökkenése a figyelemmel kísért időszakban minimális volt. 7. Megállapítottuk, hogy a Dunaszerdahelyi járásban a háztetőkön történő hagyományos fészekrakás fokozatosan megszűnik és a mesterségesen előállított állványokon való fészekrakás válik uralkodóvá. 8. A gólyafészkek túlnyomó többsége a lakott területeken, falvakban található (24 fészek], továbbá az ág és efsz gazdasági udvarainak területén (4 fészek), és 1 fészket a gólyapár lakott területen kívül, a Duna-gát közti területén épített (az adatok 1989-ből származnak). A fehér gólyák számának csökkenése járásunk területén indokolttá teszi e madárfaj szaporodási dinamizmusának állandó figyelemmel kíséretét. Ezért a Csallóközi Múzeum dolgozói, kapcsolódva Stollmann, Pomichal és Kiss munkájához, a jövőben is foglalkoznak e problematikával, tekintettel arra, hogy a fehér gólyának pótolhatatlan helye van Csallóköz biocenotikus társulataiban, valamint nemzetünk kultúrájának történelmében.
