Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (13. évfolyam, 1989)
Sándor Eleonóra: Paraszti földművelés a 20. század első felében
Jegyzetek 1 „Hajdan a Csallóköz arany- és gyümölcskert névvel tiszteltett meg; de ma éppen nem érdemli, mert kivevén némely dunaparti helységeket, másutt gyümölcsfát is alig láthatni.“ Fényes Elek: Magyarország leírása I. 1847. 114. Hogy Vásárűton még a két háború között is volt néhány szépen gondozott gyümölcsös, valószínűleg az uradalmi gyümölcstermesztéssel függ össze: „A vásárúti telepet a pozsonyi társas káptalan birtokán néhai Urbánek Ferenc kanonok létesítette. A hírneves pomológus elhunyta után ez a telep visszafelé fejlődött ugyan, de vidékén mégis rendkívül gyarapodott a gyümölcstermesztés.“ Borovszky Samu szerk.: Pozsony vármegye, é. n. 18. 2 1895-ben Várkony rétjeinek területe 1217 hold. A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. 1895. 3 A vásárok időpontja február 24., június 15., augusztus 20., október 15. Ugyanezek az időpontok szerepelnek az 1849-ben megjelent Mezei Naptárban is. 4 Dr. Wolff Oerő: Pozsony közgazdasági fejlődése az elmúlt ötven év alatt. Pozsony 1907. 15. 5 1849-ben egy vajkai gazda aratómunkásai még sarlóval dolgoztak: ,.1849-ik évi aratásra fogadva van Letner Mátyás Mariatali zsellér úgy hogy a Vajkai és Keszölcési Dunán innéti határokban 14 sallóra maga mellé állítson társokat a Vármegye határozattya szerénti részért benn tartva. A Szigeti aratásra pedig 12 sallóra megbizattatott hogy rendeljen alkalmatos aratókat szinte hasonló részért és (. . .) az aratókért Pozsonyba küldök alkalmatosságokat, de a részüköt csak a Vereknyei hídig szállítatom.“ Kézírásos feljegyzés a Mezei Naptár, Gazdasági Kalendáriom. Pest 1849. a Csallóközi Múzeum tulajdonában lévő példányának egyik számozatlan oldalán. 6 Dr. Machnyik Andor: Csallóköz. Tanulmány a honismeret, az agrár- és a szociálpolitika köréből. Komárom 1935. 122. Az első csehszlovák földreform jellegéről lásd pl. Jan Rychlík: Pozemková reforma z let 1919 —1935 a zmeěny v pozemkové držbě za druhé světové války. Československu časopis historický. 1989. 187—207. 7 Ebben az időszakban kb. 14 terménykereskedő működött Dunaszerdahelyen. Pálffy Ernő közlése. 8 Néhány példa a vetésterület beosztására: 8—10 hold búza, 7 hold árpa, 3—4 hold rozs, 3 hold kukorica, 1 hold burgonya, 1—2 hold cukorrépa; 10 hold búza, 6 hold árpa, 2 hold rozs, 2 hold zab, 5—6 hold kukorica, 3—4 hold burgonya, 1 hold silókukorica; 4 hold búza, 3 hold árpa, 1 hold rozs; 5 hold búza, 5 hold árpa. 2 hold rozs, 1 hold zab, 2 hold bükköny, fél hold burgonya, fél-fél hold takarmányrépa és csalamádé, 2 hold kukorica. (20 és 40 hold közötti középbirtokok.) 9 Az okszerűen gazdálkodó uradalmakban pedig már a múlt század végén is mellőzték a kapásokat mint a búza előveteményét, épp azért, mert betakarításuk után a vetést előkészítő munkálatokra alig jut idő. Lásd pl.: Rovara Frigyes: Galánthai és fraknói Esterházy Mihály uradalmai. Pozsony é. n. 72. 10 A hivatalos statisztikai adatok szerint 1871—72-ben Pozsony vármegye területén a félvasekék faekékhez viszonyított aránya 86 °/o. Statisztikai Évkönyv II. 1873. 152. 11 „Például ez nem üt össze, a simító meg a henger. A simító az a purhanyós fődet elsímíjja. Erre igen jó. De má a hantos őszi szántást, ha hantos, arra hiába megy rá a símítóval, mer eldobálja.“ 12 A legelterjedtebb lófajta a nóniusz és a lipicai volt. Muraköziből kevés akadt, inkább az uradalmak tartották. A tehénállomány erősen kevert. A vöröstarka megnevezés itt valószínűleg magyar tarka marhára utal. Ugyancsak elterjedt volt a szimentáli, Vásárűton pedig a kis termetű, jól tejelő, igénytelen „vöröstarka romány tehén“. A 30-as években állami közvetítéssel kerültek a falvakba holland és svájci tenyészállatok. 13 Egyik adatközlőnk egy alkalommal úgy jutott nagyobb mennyiségű kecsketrágyához, hogy amikor árendásföldjét már nem volt mivel trágyáznia, elvállalta egy fogattal nem rendelkező törpebirtokos kertjének a felszántását, s visszasegítés helyet elkérte három kecskéje trágyáját. 14 Az 1. világháború után is őrizte a tövisborona emlékét egy gyermekjáték. A fiúk nagy lapuleveleket fűztek madzagra, futva húzták maguk után az úton: „Gyertek, csinálunk boronát!“ 15 Egyik adatközlőnk 1930-ban 900 koronáért szegődött el, ekkor csak a szénakaszálásból kellett kivennie a részét. Következő gazdáinál már aratott is, így a bére 1931-ben 1500 koronára emelkedett. 1932—33-ban a gazdája a válság miatt csak 1200 koronát tudott fizetni. 1935-ben újra 1500 koronáért alkalmazták. Egy másik adatközlő Vásárűton 1935-ben 1400 koronáért szegődött el aratásra is kötelezett
