Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)

Varga Lídia: Tájház Várkonyban

rásunk népi építészetében a 19. század második felében az ollóágasosszelemenes tetőszerkezet volt elterjedve. Eleinte a tetőt náddal fedték, a cserép csak később jelent meg. Régiónkban a kettő, ill. háromosztatú l áz volt leginkább általános. A kétosztatú ház a szobából és a mellette elhelyezkedő konyhából (pitvar) állt. A háromosztatúnál ehhez még hozzákapcsolódott a rendszerint a konyhából nyíló hátsó szoba vagy kamra. A gazdasági épületeket a lakórész mögé építették, de közös volt a tetőzetük. Ezekkel szembe esetleg ól, nyári konyha, ill. más kisebb gazdasági épület került. A lakórész padlója döngölt föld, amit betapasztottak. A deszkás padló már későbbi fejlemény, bizonyos fokig társadalmi rangjelző is volt (a jobbmódúaknál jelenik meg először). Az első szobát rendszerint két ablak világította meg. Egy az utcára, egy az udvarra nyílott A konyhát két részre lehetett felosztani: a belső részre, amit kéménvaljának neveznek, és a külső részre, a pitvarra. A kéménvaljában helyezkedett el a tüzelőberendezés. A szabadkéményeket a „kantinos“ tüzelőberendezés váltotta fel, a „rakott sporhelteti“ pedig úgy a 20 század 20-as évei táján a „csikós sparhelt“. Mindezek járásunk népi építészetének általános vonásai voltak, amiket a terület természeti, gazdasági adottságai befolyásoltak Ezeken kívül döntő jelentőségű volt a társadalmi hovatartozás, a vagyoni helyzet, vagvis az építkezőnek a falu birtokstruktúrájában elfoglalt helye.

A Várkonybnn átadandó tájház első látásra a hagyományos háromosztatú ház benvomását kelti A három lakóhelyiség azonban nem egyszerre épült Mostani formáját csak többszöri hozzáépítés után nyerte el. Falai vályogtéglából épültek, amit kívülről betapasztottak, és fehérre meszeltek. Tetőszerkezete ollóágasos-szelemenes, tetejét nád fed