Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)

Varga Lídia: Tájház Várkonyban

te. Az első homlokzat vesszőből font és törekes sárral betapasztott, a hátsó deszkából készült. [Ez is bizonyíték a hátsó szoba későbbi hozzáépítésére.) Az összes helyiség padlózata döngölt föld (ún. fődes szoba), amit még törekes sárral letapasztottak. A ház a 19. század második felében épült. Both János építette, aki szerény anyagi lehetőségeinek megfelelően egy helyiséget épített, a mostani első szobát. Ez az egy helyiség volt a konyha és a szoba is a tulajdonosnak. A szobát rakott, sparhelttel fűtötte, ami egyben főzésre is szolgált. Ez később elbontódott. Tőle Both Ferenc kapta meg a házat, és miután 1910-ben megnősült, építette hozzá a konyhát. A konyhában kemence és rakott sporhelt állt. Eredetileg sem volt nyitott kéménye. A hátsó szobát 1933-ban építették hozzá az említett két helyiséghez. A gazdasági épületek közül istálló (mórból nádtetővel) és sertésól volt a portán. A ház utolsó tulajdonosa Both Ilona, aki 1954-ben — férjhezmenetele után — került oda. Ettől kezdve a hátsó szobát a fiatalok lakták. Mivel a hátsó szoba azelőtt kamraként szolgált, fűtőberendezése nem volt, így a fiatalok kályhával (péterkályha) fűtöttek. 1982-ben költözött ki Both Ilona a házból, és a HNB tájházzá történő átalakítás szándékával megvásárolta a házat.

A tájházat a régi hagyomány szellemében szeretnénk berendezni, vagyis hogy az egyes helyiségek eredeti rendeltetésüknek megfelelő álllapotot tükrözzenek.

A hagyományos paraszti háztartásokban az első szoba a tiszta szoba szokott lenni. Itt fogadták a jelesebb vendégeket, itt aludtak, ünnepek alkalmával itt jöttek össze. A főzés a konyhában történt, nagy hidegben kivételesen a szobában. A kenyeret is a konyhában sütötték. A hát-