Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Varga Lídia: Tájház Várkonyban
Tájház Várkonyban Egy nép, vagy akárcsak egy kisebb közösség, saját történetének, hagyományainak, az elődök dolgos mindennapjainak ismerete nélkül olyan, akár a fa gyökerek nélkül. Ezt tudatosították járásunk több községében, amikor tájház berendezését szorgalmazták. A mai felfokozott életritmus, a szebb és jobb lakáskörülmények iránti természetes vágy ugyanis egyre gyorsabban „tünteti el“ járásunk falvainak egykori tipikus faluképét. A modern házak mellett szinte alig van már hagyományos nádtetős parasztház. Ezért határozták el Várkonyon is, hogy egyet megmentenek az enyészettől, és helyreállítják valamikori állapotába. A tájház ünnepélyes megnyitása 1988. november 25-én a Csallóközi Kulturális Napok rendezvénysorozat keretében lesz. Jelen munkával ezt a közeljövőben nyíló tájházat szeretnénk bemutatni. Bevezetésként hadd szóljunk néhány szót járásunk népi építészetéről és településhálózatáról. A terület településhálózatára a múltban jellemző volt a több utcás falu, valamint az utcavonalas beépítés, jobbára soros udvarokkal. Helyenként van csak ún. fürészfogas beépítés, ahol a homlokzatok az utca vonalával nem párhuzamosak, hanem szöget alkotnak. A legfontosabb építőanyag vidékünkön az égetett és nem égetett tégla, avagy vályogtégla, a vessző, agyag, sár. Az építkezési technikák közül a vesszőből font és pelyvás sárral betapasztott, ill. az égetett és nem égetett téglából felfalazott lakó- és gazdasági épületek jellemezték a területet. Já-
