Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Deraj Mihály: Megjegyzések a Duna-menti síkság madárfaunájának elterjedésével kapcsolatban
kel Ács község közelében. A vonulás, idején a rovarok fogdosása közben kibocsátott hangja alapján ismerhető fel. CORACIDAE Szalakóta — Coracias garrulus (L., 1758) Vonulás közben évente megfigyelhető a folyómenti töltéseken. Egy-egy pár nálunk is fészkel. Fészkelési helyük a feketeharkály és a csóka hátrahagyott faodujai. UPUPIDAE Búbosbanka — Upupa epops (L., 1758) A megfigyelt területen ritkán és elszórtan fordul elő, olyan helyeken, ahol megfelelő fészkelési feltételeket talál. Ezek főleg az odvas fűzfákkal benőtt legelők és rétek. PICIDAE Nyaktekersc — Jynx torquila (L., 1758) Mindenütt előfordul, ahol elegendő odvas fát talál, pl. folyómenti erdőkben, parkokban, nagyobb facsoportokban stb. Kisebb mennyiségben fordul elő. Zöldküllő — Picus vididis (L., 1758) A folyómenti és egyéb erdőkben fészkel, ahol kellő mennyiségű odvasfát talál. Kisebb számban fordul elő, mint a nagyfakopács, specifikusabb igényei vannak az élelemmel kapcsolatban. Szürkeküllő — Picus canus Gm., 1788 Ritkábban fordul elő, mint a zöldküllö. A folyók menti erdőkben észleltem, fészkelni csak két esetben láttam. Feketeharkály — Dryocopus martius (L., 1758) A Duna, a Vág-Duna, a Nyitra folyó a tőkési Duna-ág és a Kis-Duna melletti erdőkben található és a nagyobb erdőkben, pl. Nagymegyer mellett. Gyakrabban fordul elő, mint a múltban. Nagy fakopács — Dendrocopos major (L., 1758) A leggyakoribb harkályfajta, a folyók menti és egyéb erdőkben mindenütt előfordul. Balkáni fakopács — Denrocopos syriacus (Hempr. et Erhnb T833) Ritkán fordul elő a Duna-menti erdőkben. Fészkelését nem sikerült megfigyelnem. Kis fakopács — Dendrocopos minős (L., 1758) Főleg a folyók menti nagyobb erdőkben fészkel. Nem nagy mennyiségben mindenütt előfordul. Zárszó Az itt leírt egyes madárfajták bizonyos sajátosságokkal és különlegességekkel rendelkeznek. Elsősorban a bütykös hattyú számának a rohamos növekedését említeném meg. A gyors szaporodás okai egyelöre nem egészen ismertek, nem tudjuk, mi válthatta ki az utóbbi időkben állományuk nagy növekedését. Leghamarabb az öröklési, égA hajlati, etológiái, antropogén stb. tényezők együtthatása és feltételezettsége. Hogy rövid vagy hosszantartó jelenségről van-e szó, azt majd a jövő igazolja, de valószínű hogy a hattyúk jelenléte környékünkön állandósul.
