Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Deraj Mihály: Megjegyzések a Duna-menti síkság madárfaunájának elterjedésével kapcsolatban
További jó példával szolgálnak a kárókatonák, melyek szintén sokasodnak a Duna környékén.Érdekes a nagykócsagok állandósult áttelelése és huzamosabb tartózkodása a Duna mentén. Némely madárfajták kezdik elfoglalni a vízi és egyéb életkörnyezeteket. Az emberi zavaróhatás ellenére kedvezően szaporodnak. A túléléshez és a szaporodáshoz elengedhetetlen feltétel a madarak alkalmazkodóképességének a fokozása, de ehhez még szükséges az is, hogy az ember alakítsa ki ehhez legalább a legszükségesebb feltételeket. Az öt folyó — Duna, Vág-Duna, Nyitra, Zsitva, tőkési Duna-ág — által határolt területre jellemző a természet sajátos világa és a madárfajok gazdagsága. Az énekesmadarakon kívül eddig 106 madárfajt figyeltem meg. Az énekesmadarakról majd a következő híradóban írok. A szövegben ismertetett madarak az ártéri területeken kívül a tavaszi vizekben, a kanálisrendszereknél, a szántóföldeken, kisebbnagyobb mocsarakban, a réteken, legelőkön, a facsoportokban, a szélvédő fasorokban, a nádasokban, a kikotort kavics- és tőzeggödrökben, halastavakban, holtágakban, tőzegesben, nyárfa monokultúrákban és egyéb helyen is előfordulnak. Ezeket az életkörnyezeteket használják fel a fészekrakásra, az élelemszerzésre, itt találják meg rejtekhelyüket, itt nevelik fiókáikat, amelyek majd ide bizonyosan visszatérnek. Itt élik életüket, itt folytatják életharcukat, és amelyek túlélik a harcot, valahol itt, az ágak között a fák alatti fűben, a vízen úszva múlnak ki fokozatosan, egymást követve. Ugyanakkor újak születnek, hogy a faj fennmaradjon, felnőnek és útrakelnek, útközben sok olyant megismernek, ami még az ember számára is érthetetlen. Megpróbálnak élni együtt az emberrel, ha ezt az ember hagyja és nem pusztítja el otthonukat közvetve vagy közvetlenül nem fosztja meg őket az élelemszerzés lehetőségétől a maguk és fiókáik számára. Gyakran élelem után csavarognak, mely megtölti éhes gyomrukat, hogy életben maradhassanak. A szántóföldek csak az embert és néhány madárfajt láthatnak el élelemmel, a többi máshol keresi és leli meg élelmét szintén az emberrel együtt De mi lesz, ha elapadnak a megszokott élelem fórrá ai és a fészekrakás lehetőségei? Bővíteni kell az élelem váíaszlékát és keresni kell a fészekrakás új helyeit! Minden madárfaj kapcsolódik az őt körülvevő természethez, és ezért nem lehet számára közömbös, hogy milyen szomszédokkal áldotta meg őt a természet. A választás lehetősége korlátozott, nem könnyű alkalmazkodni. Alkalmazkodni azt jelenti, hogy ellenállóképességre teszünk szert a létfenntartás állandó változásainak megfelelően, és alkalmazkodnak a környezet gyorsuló változásaihoz, melyeket főleg az ember idéz elő. A hirtelen változások nemcsak a madarak, de az ember számára is stressz-hatást idéznek elő, ezért igyekezzünk úgv cselekedni, hogy álljon vissza az egyensúly a természetben, cselekedjünk a stressz-állapotok felszámolásáért, ami visszaállítja a természet és a társadalom közti egyensúlyt. A természetben megtalálhatjuk az energiát, az élelem gazdag forrását és a kiegyensúlyozott élet sugallatát. Itt találhatjuk meg azokat az álla'- és növényfajokat, melyek végigkísértek bennünket a történelmi fejlődés útján. Hála a véletlenszerű vagy törvényszerű folytogenézisnek, kultúremberekké váltunk és kulturális igényünk, hogy állandóan figyelemmel kísérjük környezetünket, melyben több millió éven keresztül fejlődtünk. Csak akkor lehetünk boldogok, ha megőrizzük a természet és a táj sokrétűségét, tisztaságát és egyensúlyát. Deraj Mihály
