Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Deraj Mihály: Megjegyzések a Duna-menti síkság madárfaunájának elterjedésével kapcsolatban
núskodik. Gyakran nem is tudjuk megállapítani azoknak a változásoknak okait, amelyek az egyes fajok összetételében és elterjedésében mutatkoznak meg. A madarak áttekintésében és jellemzésében a fészkelő, az átvonuló, az áttelelő, a vonuló és a visszavonuló madárfajokat említem meg. Továbbá feltüntetem az előfordulás helyét, az előfordulás jellegét, valamint a megfigyelés idejét. Azokat a fajokat, amelyeket teljes biztonsággal nem tudtam azonosítani, nem tüntetem fel. Az általánosan elterjedt madárfajok előfordulási helyét szintén nem említem meg. GAVIIDAE Északi búvár — Gavia stellata (Pontopp, 1973) A Duna Nagylél-szigete mellett észleltem egyet 1982. 12. 18-án és Örsújfalu mellett egyet 1983. nov. 19-én. Nagyon ritkán látható, mert gyorsan elmenekül az ember elől. Sarki búvár — Gavia arctica (L., 1758) Leggyakrabban a telelőhelyre való őszi vonuláskor látható. Minden évben figyelem a Dunán, főleg novemberben és decemberben. PODICIPITIDAE Búbos vöcsök — Podiceps cristatus [L., 1758) Az utóbbi időben szaporodás észlelhető, kezdi megszokni az emberek jelenlétét. A csicsói holtágon, az ún. Lyonon, valamint a Gúta melletti Holt-Dunán (Leveles) 2-3 pár fészkel. De náddal és egyéb növényzettel benőtt Duna-ágakon is Szap, Bős, Bodak mellett. Az Albár melletti tőzeg-gödrökben 15 pár, a bögellői halastónál 18 pár is fészkel. Az egyik nádasban, egymástól 5-8 méter távolságban 6 fészket találtam. A nagyabonyi halastavon 8-10 pár búbos vöcsök fészkel. Legjobban a mesterséges vízfelületeket szereti, akkor is, ha gyakran zavarja az ember jelenléte. Kis-vöcsök — Podiceps ruficollis [Pali — 1764) A fészkeléshez előnybe helyezi a kisebb vízfelületeket, pl. a mocsarat, a folyók holtágait, kanálisokat, melyeket dúsan benőtt a partnövényzet. A legtöbb a tőkési Duna-ág vizén szeret fészkelni. Ez a leggyakoribb faj a vöcsök-félék közül. Feketenyakú-vöcsök — Podiceps nigricollis (Ch. L. Brehm, 1831) A Duna ágain fészkel kisebb csoportokban (2—6 pár), de szétszórtan. A fiókáival láttam a tőkési Duna-ágon és az Apály szigeten De a Vág melletti mocsarakban, bögellői halastavakon (2—4 pár) a nagyabonyi halastavakon (2—4 pár) és az Alistál melletti tőzegtelepen is fészkel 6 pár. PHALACROCORACIDAE Kárókatona — Phalacrocorax carbo (L., 1758) Ennél a fajtánál az utóbbi időben jelentős progresszivitás észlelhető. A kárókatonák a Duna mellett foglalják el az új fészkelőhelyeket és sikeresen nevelik fel a fiókáikat a Duna magyarországi partján. Számuk minden évben növekszik. Évente nálunk csak a tél folyamán tartózkodnak, pl. 1983 1. 16-án a Nagylél-szigeteken 130-at észleltem. 1987 telén ugyanott 150 kárókatonát figyeltem meg. A bögellői halastavaknál is láttam 1988. 6. 10-én 3 kárókatonát, majd később, 1988. 7. 13-án az albári tőzegtelepen láttam egyet. 1987 novemberében a nagyabonyi
