Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)

Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasága szocialista fejlődésének áttekintése 1948-1952 között

Bebizonyosodott, hogy azok az EFSz-ek, melyek közösen végezték az aratást, 40 % munkaerőt, 60 % fogatos munkát és 20 % pénzeszközt takarítottak meg. Ezekben az EFSz-ekben egy héttel előbb fejezték be az aratást, mint máshol.

Az első közös aratás kedvező eredményei felkeltették a magángazdálkodó parasztság érdeklődését, ami azt eredményezte, hogy mennyiségi növekedés állt be az EFSz-ek tagállományában.

A szövetkezeti együttműködés alacsonyabb formája, amint az sok helyen megmutatkozott az aratás idején, még nagyon hasonlított a régi szomszédi segítségnyújtáshoz. A parasztok az aratás idején meggyőződhettek a szétaprózott kisparcellák hátrányairól is. Az önállóság elvesztésétől való félelem a termelés fokozásának és a szövetkezeti parasztok keresete növelésének gátjává vált. Ezek a parasztok személyes tapasztalatok alapján győződtek meg arról, hogy a vetésterület tervszerű elosztása — nem az egyéni, hanem a helyi objektív érdekeknek megfelelően — vezethet jobb eredményhez.

A közös vetésterület tervének megvalósítása több műszaki problémába ütközött. Először is a közös vetésterületi tervhez meg kellett szerezni a magángazdálkodó parasztok többségének beleegyezését, mert ezek földjei és a szövetkezet parcellái fedték egymást. Másodszor: a kisebbségi szövetkezetek nem tudták megszerezni a beleegyezést vagy a földterületek cseréjét a közös vetésterületen kívül. E körülmények következtében a közös vetésterület tervét 1949 őszén csak három EFSzben sikerült megvalósítani. így az alacsony létszámú szövetkezetek hiányosságai ekkor kezdtek először megmutatkozni.