Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasága szocialista fejlődésének áttekintése 1948-1952 között
Az összes körülmények alapos mérlegelése után a CsKP vezetősége közvetlen feladatként tűzte, ki a földterületek közös megművelését valamennyi EFSz-ben. A föld közös megművelése a szövetkezeti együttműködés legalacsonyabb formáját jelentette, de kialakította a kollektív gazdálkodás szokásait is a parasztságnál. Ez első lépés volt a szövetkezeti gazdálkodás felé vezető úton A közös földművelés bevezetésének szükségessége összefüggött a szövetkezetek előnyeinek leghatékonyabb kihasználásával a mezőgazdasági termelés 5-éves tervfeladatainak teljesítése érdekében. A közös földművelés bevezetése — lehetőleg az egész falu keretén belül — és a mezőgazdaság szocialista átépítése többi feladatainak teljesítése előfeltételezte az EFSz-ek tagalapjának jelentős bővítését A tagalap bővítésének fő feladata a kis- és a középparasztság megnyerése volt. A kommunista párt szerveinek a nemzeti bizottságoknak és a járási szövetkezeteknek dolgozói agitációs tevékenységet fejtettek ki az EFSz-ekben, hogy meggyőzzék a parasztokat arról, hogy a nagyobb összevont földterületeken jobb feltételek vannak a közös munkára, a gépek alkalmazására, kevesebb munkaerőre és kisebb költségekre van szükség. A közösen végzett őszi munkák szervezése már bizonyos előrelépést jelentett az aratás szervezéséhez viszonyítva. Különösen abban, hogy a közös őszi munka terveit összekapcsolták a pénzügyi tervezéssel. Az EFSz-ek többsége számára a pénzügyi tervek összeállítása bonyolult munkát jelentett annak ellenére, hogy viszonylag egyszerű átszámításokat kellett elvégezni. Nem kellőképpen készítették fel azokat a dolgozókat, akiket a pénzügyi tervek kidolgozásával bíztak meg. A közös munkák szervezése a gépi munkákra összpontosult, néha igénybe vették a lófogatokat is, hogy felváltsák a tehenes fogatokat. Egyes esetekben a munkacsoportok által végzett munkaszervezést is alkalmaztak. 1949 őszén még aránylag kevés közös vetésterület volt. A közös csoport és összfalusi vetésterületek esetében még megmaradtak a mezsgyék. Néhány EFSz-ben, mint pl. Csécsénypatonyban, Felsőpatonyban 1949 őszén már felszántották a mezsgyéket és közös vetésterületet szerveztek. Itt tehát már közös földművelésről beszélhetünk. A rendelkezésre álló számadatok alapján az EFSz-ek alapítása járásainkban 1949-ben már tömeges jelleget öltött és ezek politikai tartalma a járás minden falujában érezhető volt. Ez a kommunistáknak, a nemzeti bizottságoknak és a munkásosztálynak a parasztság körében kifejtett aktív agitációs és propaganda tevékenységének köszönhető. Az 1949 évi szövetkezetesítés eredményeit az 1949. december 4-én Pozsonyban megtartott EFSz-ek küldötteinek össz-szlovákiai konferenciája értékelte. Az EFSz-ek propagációjához hozzájárult az 1949. november 19-től december 11-ig tartó Pozsonyi Össz-szlovákiai Mezőgazdasági Kiállítás is. Hasonlóan folytatódott a szövetkezetítés az 1950-es évben is. De az 1950-es évre nemcsak a szövetkezetesítés volt jellemző, hanem elsősorban a közös földművelésre való átmenet és a közös gazdálkodás. 1950-ben az EFSz-ek tömegesen tértek át a magasabb típusokba és főleg a közös szövetkezeti gazdálkodási formákba. A szövetkezeti termelés társadalmasításának egyik fontos feltétele a földterület gazdasági-műszaki átrendezésének megvalósítása volt. Ez magába foglalta a gazdasági-szervezési, az agronómia, a földművelési
