Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (11. évfolyam, 1987)

Kopócs Olga: Adatok a régi somorjai Csallóközi Múzeum történetéhez

II. szoba

Ezen szobában elsősorban a somorjai polgárság történetére vonatkozó tárgyak nyertek elhelyezést, de a helyiségek csekély száma miatt néhány más tárgy is került ide. Itt látjuk a céh-élet maradványait a legnagyobb számban, ami még megmenthető volt Somorján, úgyszólván mind itt van. A céhélet Somorján igen régi, hiszen másképpen el sem képzelhető, hogy mindjárt az Anjouk után szabad királyi városi rangot nyerjen. De Zsigmond király 1405-ben kelt oklevele, mely Somorját (akkor még inkább Szent Máriának nevezték), szabad királyi városok közé emeli, két céhet említ. Egyik a szűcsöké, másik a szíjjártóké. Bizonyára magas fokon állhatott ez az ipar, mert a király számára is dolgoznak. Olyan pompakedvelő uralkodó számára pedig, mint amilyen Zsigmond volt, akármilyen iparos nem dolgozhatott. A céhélet közbeközbe újabb céhek alapításával fennállott 1872-ig Ekkor aztán elkallódtak az emlékek. Volt itt: szűcs, szíjjártó, pajzsgyártó, gombkötő, csizmadia, kovács, lakatos, asztalos, fazekas, molnár, halász, bognár, szabó, sőt még juhász céh is.

48. Csizmadia

céh levél a XIX. század közepéről. Rajta látható a város képe. Műtörténeti szempontból érdekes a református templom tornya rajta.

49. Somorja

régi képe. A régi városháza tanácstermében látható eredeti olajfestmény fényképe. A várost a Thököly időkből ábrázolja. Beis alól visszavonuló törökök felgyújtották külső részét. Alatta olvasható egy históriás ének, mely az eseményekről szól. Szerzője valószínü-A somorjai múzeum segédleltárkSmjve 1929-ből.