Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (11. évfolyam, 1987)
Kopócs Olga: Adatok a régi somorjai Csallóközi Múzeum történetéhez
leg Vízy András, a város akkori bírája. Történeti és mütörténeti szempontból egyaránt értékes emlék. (A Somorja és Vidéke című hetilap 1930. április 5. III. évf. 14. száma 3. oldalán megtalálható Khin Antal cikke, melyben közli a festmény leírását és a históriás ének szövegét. K. O.) 50. a, b, Alabárdosok. A városi őrök fegyverei. 51. a, b, A városi régi csendőrök fokosai. Somorjai munka. 52. Alabárd. A városi bakter fegyvere. Pár százéves. 53. Vaskereszt. Finom kovácsolt vasmunka. A somorjai temetőben állott. A rokokó kor szelleme rajta. Valószínűleg somorjai iparosok készítménye. 54. Legényavatás. A somorjai híres legényavatás főbb jelenetei láthatók e fényképeken. a) A két hadnagy díszben, ahogy a lányos házaknál meg szoktak jelenni és a legényavatáson. b) Táncmester a csikóval. A boros üveget, mely hajdan 10 iccés volt, nevezték csikónak, mert csikóbőrrel volt bevonva. c) Legényavatás. A kép a tulajdonképpeni fő jeleneteket ábrázolja. Az ifjú a két védője között áll a legényövvel a derekán telt borospohárral kezében a közönség és a városi magisztrátus előtt. d) A tánc. A felavatott legény eljárta a legénytáncot. e) A legénykompánia. Ez a hivatalos neve a legények társaságának. A táncmulatság után hazavonulásra sorakozó legényeket mutatja be. 55. Vaskereszt. Kovácsoltvas 1730-ból. Legszebb barokk stílú munka Sajnos nincs egészen ép állapotban, mert a somorjai temetőben állott.“28 A cikkek és a leltárkönyv adatai alapján összeállított jegyzék a következő tudományágakba sorolható tárgyakat tartalmazza: régészeti, néprajzi, iparművészeti, történelmi, numizmatikai, zoológiái, ornitológiái. A zoológiái gyűjteményről nem maradtak fenn adatok, csupán néhány jegyzék a Kunszt Károly [1859—1939} somorjai ornitológus és pre parátor által kitömött madarakról29, valamint a föleltárkönyvbe bejegyzett 234 db madár megnevezése. A régészeti leletek nagyobb részét a kerámia, az agyagedénymaradványok alkották, ezenkívül a kő-, bronz-, vaskori használati és egyéb tárgyak, valamint koraközépkori edények is megtalálhatók voltak. A lakosság is résztvett a leletmentő munkákban, hiszen sok tárgy a szántásnál, a földművelési munkák során került a napvilágra. Ezeket a leggyakrabban a múzeumnak ajándékozták, a leltárkönyvbe „szántásnál került elő“ megjegyzéssel írták be. Vagy egy má9ik példa, egy községi tanító levele Khin Antalhoz, melyben a múzeum részére egy „régiséget“ küld (neolit kori csiszolt kőbaltát, kővésőt). A „régiségeket“ az uradalmi béresek találták a község határában és az iskola szertárába kerültek, majd 1931-ben a Csallóközi Múzeumba.”’ A helyi újságokban az 1929—1933 közötti időszakban rendszeresen megjelent a múzeum részére adományozott tárgyak jegyzéke és erkölcsi elismerésként az adományozó neve is minden esetben feltűntetve. Az adományozók közt voltak uradalmi intézők, ügyvédek, de mesteremberek és halászok is. A néprajzi osztály rendelkezett a legnagyobb számú gyűjteménnyel. A gyűjteményben megtalálhatóak voltak a vajkai, a doborgazi halászok szerszámai, szigonyok hálók, vörsék, halászbárkák, a halászcéh emlé-
