Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
Vízkeresztkor (jan. 6.) szentelt vizet hoztak haza a templomból, és ebből a család minden tagja kortyolt egyet, hogy az egész évben ne legyenek betegek. Gyertyaszentelő napján (febr. 2.) gyertyát szenteltettek a templomban, és ezt otthon eltették. Ha valaki halcíoklott, ezt a gyertyát meggyújtva adták a kezébe, hogy könnyebben haljon meg. A kiterített halott mellett is ezt égették. Virágvasárnap szentelt barkát vittek haza a templomból. A házba azonban nem vitték be, nehogy „megbugarasoggyon“ a ház, s hogy elűzzék a legyeket és a szúnyogokat, a ház szerhájába szúrták. A nagypéntek hiedelmekben gazdag nap volt. Még napkelte előtt a gazdasszony első munkaként körülsöpörte a házat, hogy szerencsés legyen a ház az egész évben. Ilyenkor kellett a gazdasszonynak szalmából egy csutakot csinálnia, és a ház hátsó oldalát jól megdörgölni vele és háromszor mondani: ,,Bóha ne legyen!“ Ezen a napon tilos volt mosni, mert akin nagypénteken mosott ruha volt, abba nyáron belevágott a villám. A keresztény vallás elterjedésének idejére nyúlik vissza az a szokás is, mely szerint ezen a napon semmiféle ruhaneműt nem volt szabad kiteregetni, mert ekkor a halott Jézus volt kiterítve. Féltek a nagypénteki esőtől is. Ha ezen a napon esett, akkor az egész évi nagy szárazságot okozott. Ha a nagypénteki eső aprószemű volt, sok kisgyermekhalottat, ha nagyszemű volt, sok felnőtt halottat jelentett abban az évben. Ezen a napon volt szokás a napkelte előtti mosakodás. Leányok jártak leginkább a faluhoz legközelebb eső patakhoz, folyóhoz vagy tóhoz mosakodni, hogy egész évben frissek, szépek legyenek. Csilizradványon a leányok azért jártak mosakodni, nehogy szeplősek legyenek. Kannákban vittek haza ebből a vízből a család: többi tagjának is. Ez a nagypénteki mosakodás arra is jó volt, hogy „kerűjje üköt mindenféle szembetegsíg“. Aki ebből a vízből merített és benne egy hétig mindennap mosogatja a szemét, az meggyógyult. Csilizradványon ebben a vízben mosakodtak egészen húsvétvasárnapig. Elterjedt volt az a szokás is, hogy húsvétvasárnap ételt vittek a templomba szenteltetni. Ebből az ételből ettek ezen a napon először, úgy tartották, hogy ez a néhány falat megvédte őket egész évben a bajoktól. Elsőként a piros tojást tisztították meg, és annyi felé vágták, ahány tagú volt a család. Ez a szokás a család összetartozását szimbolizálta. A lányok és asszonyok húsvéthétfői vízzel való megöntözése a női termékenység fokozását biztosította. Márk napján (ápr. 25.) a megszentelt búza (78) levével (a búzát egy kis vízben megáztatták) dagasztotta a háziasszony a kenyeret, hogy ez mindig egészséges, jó legyen. Az úrnapi sátrakból hazavitt gallyakat otthon a kertben a káposzta közé szúrták, hogy ne legyenek lepkések, bogarasak. A betegségeket megelőző eljárások közé tartozik az a szokás is, hogy a kifésült hajat nem szabad szélnek ereszteni, mert akkor az illető fejfájós lesz. A keresztény vallás hatására alakult ki az a szokás, mely szerint pénteken nem fésülködtek, hogy ne szálljon a hajnak a pora Jézus sebeire. Racionális megelőző eljárásról beszélünk, olyan esetekben mint pl.: vattát tettek a fülükbe, hogy megóvják magukat a huzattól, fülfájástól.
