Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
2. A betegségek gyógyítói és okozói Az orvoslás egyidős az emberi civilizációval. Még abban az időben, amikor a szellemi és a fizikai munka különvált, az orvoslási tevékenység is két rétegre oszlott0: 1. a köznépi, amely nemzedékről nemzedékre gyarapodó, átöröklődő tulajdonosa minden ember 2. a professzionista sámánok, javasok, varázslók stb. tudásanyaga.7 „Míg .az első réteg alapját csak a nagytömegű megfigyelés, népi tapasztalat jelentette, a második esetében a tudásanyag hordozói már bizonyos többlettel rendelkeztek, mert személyükben olyan egyénekről van szó, akik vallási-mágikus- tevékenység gyakorlói voltak, így az orvoslási folyamathoz szükséges pszichológiai légkört az előbbi rétegnél kialakították. Speciális ismereteik nemzedékről nemzedékre általában családi hagyományként maradtak fenn. Ennek a tudásanyagnak az átadása természetesen csak szóbeli hagyományozódás útján, valamint vizuális úton történhetett (belenevelödés)“.8 Az orvoslásnak e két jól elkülöníthető rétege a népi gyógyászaton belül napjainkig fennmaradt. „Az egyik a köznapi vagy köznépi, melynek hordozója egy-egv közösség minden tagja, a másik . . .“ pedig az, „ . . . melyet sámánok, varázslók, javasok stb. alakítottak ki, létrehozván a specialisták mindmáig megtalálható, aránylag szűk körét.“9 Népi gyógyítónak az olyan embert nevezzük, aki alkalomszerűen vagy állandóan foglalkozott az emberek vagy az állatok gyógyításával, s egy meghatározott közösségben élt, amely ezt a tudását elismerte. Ezek az emberek a paraszti társadalom fontos személyiségei voltak. Gyűjtéseim eredménye alapján állíthatom, hogy a Csilizközben csaknem minden falunak megvolt a maga gyógyítója — specialistája. A kovácsok sok helyütt foghúzással foglalkoztak. Ezeknek az embereknek született vagy tapasztalás útján szerzett „tudományuk“ volt. Voltak specialisták akik a ficamok gyógyításához értettek. Medvén még ma is él olyan ember, akihez a környékről, de néha távolabb eső helyekről iá jönnek, mert ért a ficamok, kiugrások, „kimenyűtt kéz“ gyógyításához. A 75 éves Horváth László szerint, tudományát anyjától örökölhette, aki szintén tudott gyógyítani. Fontos tényezőnek említi azt is, hogy a katonai kiképzés alatt Hajmáskérep megismertették őket az emberi csontvázzal. Ö akkor jól megfigyelte az egyes csontok egybeilleszkedésének helyzetét s így állítása szerint: „még eggy millimétert is megérez, ha valamellik csont nincs a helin“. A frissen helyretett csontokat ajánlja, hogy pihentessék és ecetes langyos ruhával borítsák be, hogy dunsztban legyen. Hasonló tudással rendelkezett az egész Csilizközben ismert patasi Csicsay Móric (az 50-es években halt meg], akiről ezt mesélték: „Neki eccer kiugrott a vállo, észt a orvos heeretette, és ű ennek elepján ótán másoknak is heere tutta tennyi. Meg benne vót a kezíbe a megérzís. És a háborúba is sokat látott, tapasztaat. A töríshe nem nyút.“ Ilyen specialistákként tartották számon még Bősön Tóth Ferencnét, Csiliznyáradon Bábics Gábornét, Szapon Vas Gézánét és Csilizradványon a Vizáry-családot, ahol apa és fia értett a csontok helyretételéhez. A népi gyógyításban az egyes faluközösségek számára nagy jelentősége volt a bábaasszony személyének. A régi hiedelmek szerint a bábaasszony tudott gyógyítani és rontani egyaránt. Főként a terhesség, szülés körülményeit, a gyermekágyas asszony és a gyermek betegségeit ismerte, ezekben az esetekben hívták segítségül.
