Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Ág Tibor: Népzenegyűjtés a Csallóközben. A csallóközi népzenegyűjtés múltja
kessége korántsem olyan jelentős mint például a Zobor-vidéké, vagy Gömöré. Azonban nem igaz az az állítás, miszerint a Csallóközben semmi eredeti népzenei hagyomány sincs. Azt, hogy milyen lehetett a Csallóköz népzenéje két-háromszáz évvel ezelőtt, ma már nehéz kideríteni. Sajnos a népzenei gyűjtéssel kissé megkéstünk. Lajta László 1913-ban gyűjtött Nemesócsán. Gyűjtésének eredményéről nincs pontos adatunk, csupán azokról a népdalokról amelyeket Bartók Béla: A magyar népdiai12 című könyvének példatárában, valamint a MNT köteteiben nyomtatásban közöltek13. A két világháború között, jelentős népzenei gyűjtést végzett Pongrácz Zoltán és Manga János. Pongrácz Zoltán Diószegen született. A budapesti Zeneakadémián zeneszerzői szakon Kodály Zoltán növendéke volt. Valószínűleg az ő biztatására gyűjtött népzenét 1933-ban a szülőfalujában és környékén. Tudomásunk szerint a Csallóközben két helységben gyűjtött: Egyházkarcsán és Csenkén. Kéziratos gyűjtése közt, amelynek egy részét a Csemadok diószegi helyi szervezetének a rendelkezésére bocsátotta egy Egyházkarcsán gyűjtött új stílusú népdal is szerepel. A második egy karácsonyi ének, amelyet szintén 1933-ban jegyzett fel Csenkén11. Manga János a csehszlovákiai magyarság két világháború közötti kulturális életének kimagasló egyénisége, a hazai magyar népzene és folklórkutatás úttörője. Ipolypereszlényben született. A tanítóképző elvégzése után, mint tanító kezdte pályafutását, a pozsonyligetfalusi állami népiskola magyar párhuzamos osztályaiban. Később a bratislavai rádió magyar adásának szerkesztője lett. Ebben a munkakörben került kapcsolatba a falu néphagyományának feltárásával és kutatásával. A 30-as években a rádió magyar adása már helyszíni közvetítéseket adott egyes tájegységek jellegzetes népszokásairól. Első népdalgyűjtésének eredménye 1935-ben Bratislavában jelent meg NÖTAFA címmel.15 Azt, hogy Manga János a rádió szerkesztőjeként sem tagadta meg pedagógus mivoltát, mi sem bizonyítja jobban, mint a kiadvány előszava. A gyűjteményt ugyanis a csehszlovákiai magyar tanítóságnak ajánlotta.16 Néprajzi gyűjtőmunkát főleg az Ipoly és a Garam mentén, a Zobor-vidék és a Mátyusföld magyar helységeiben végzett. Népzenei fonográf-felvételeket készített 1938—39-ben a Csallóközben. Közreműködött a PÁTRIA népzenei lemezsorozat előkészítésében. A tardoskeddi és, menyhei énekeseket ő ajánlotta gramofónfelvételre. Népdalgyűjtésének jelentős része a Magyar Népzene Tára köteteiben található. Gútán, a 40-es évek elején Molnárné Csizy Jolán — valószínűleg szintén pedagógus — gyűjtött népdalokat. Gyűjtésének egy részét a Bárdos Lajos szerkesztésében megjelent GYÖNGYVIRÁG népdalfüzetben találhatjuk.17 A felszabadulás után 1957—1967 között több ízben járt népzenei gyűjtő úton a Csallóközben Dr. Szomjas-Schiffert György, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa. Kutatásainak eredményéről először 1958-ban tartott beszámolót a MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának felolvasó ülésén.18 Gyűjtőmunkájának központjában a csallóközi éjjeliőrök dallamai voltak. A „Hajnal vagyon, szép piros“.,.. című könyvében19 írja, hogy 85 csallóközi faluban 111 éjjeliőréneket gyűjtött. A gyűjtött anyag rendkívüli értéke abban rejlik, hogy e szokásdalok Magyarországon már kihalt ka
