Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
í. Elképzelések a betegségek keletkezéséről, a betegségek előjelei, megelőzése 2. A betegségek okozói és gyógyítói 3. Terhesség, szülés, gyermekbetegségek 4. Szemmelverés 5. A gyógyító eljárások 6. A növényi eredetű gyógyító szerek 1. Elképzelések a betegségek keletkezéséről, a betegségek előjelei, megelőzése. A falusi ember nemcsak a betegségek gyógyítására fordított nagy gondot, hanem ezek megelőzésére és felismerésére is. Ismerte azokat az előjeleket, amelyek az egyes betegségeket vagy a közelgő halált jelezték, s már idejében megpróbált védekezni ellenük. Ezek az előjelek lehettek mágikus eredetűek is, ismereteik megszerzése azonban megfigyelés és tapasztalat útján is történhetett. Némely álom magyarázata is kötődhetett egyes betegségek megjelenéséhez. Ha valaki „fekete főddee, szántássá, csúnya gödrökkee“ álmodott, azt jelentette, hogy beteg lesz. Ha valaki azt álmodta, hogy kihúzták a fogát, azt jelentette, hogy a családban vagy a rokonságban meghal valaki. Ha valaki nagy örömöt álmodott, csapás érte. Egy patasi adatközlő így emlékezik vissza: „A epám eccer észt ámotta; helászott eggy zavaros folóba, csónakba űt a fijávú, és eccercsak merűnyi kezdett a csónak, ű kiugrott, a fija pedig eemerűt a csónakkaa. És bizony soha többet nem is látta a fiját, mer odaveszett a háborúba . . .“. Halált jelentett, ha a ház közelében a „helálmedár csuvikút“, a „bagú kurjongatott, huhogása hallaccott“, a „csuvikk szót“, vagy a „kutya vonyított“. A bútor váratlan pattogásában is a halál előjelét vélték felismerni. Patason, ha „a tyúk kukuríkúll, le kő vágnyi, ee kő ölnyi, mer az helált jelent a házbo“. A családi szokások tárgykörében is található több olyan praktika, amely az egészség, a termékenység megőrzésére irányult. A csilizközi lakodalmi szokások általánosan ismert és gyakorolt mozzanata volt az a jelenség, amikor a vőlegényes háznál az ide érkező menyasszonyra és az őt kísérő násznépre búzát (78)z* szórtak, hogy jó gazdasszony és termékeny asszony legyen. Ilyenkor a menyasszony kezébe köcsögöt adtak, amit össze kellett törnie, hogy soha el ne váljanak. A terhesség, a szülés és a kisgyermek egészségének megóvására sok megelőző eljárást ismertek. A terhes asszonynak nem volt szabad semmiféle csúnyára ráfeledkezni (hibás emberre, vagy halottra} mert olyan lett a gyereke. Semmitől sem volt szabad megijednie, mert „rágyött a nyavalatörís“. A kisgyermek kocsiját, bölcsőjét nem szabad üresen ringatni, mert akkor a kisbaba megbetegszik. Pelenkáit éjjelre nem volt szabad kint hagyni, mert akkor a kisbaba nem tudott nyugodni, egész éjjel sírt, nyugtalan volt. Egy szapi adatközlő szerint, a kisgyermek holmiját sem kint, sem máshol nem szabad ottfelejteni, mert „ászt megsínli a gyerek, nem alszik az íjee“. Csilizradványon úgy mondták, hogy a kisgyerek holmijain „ne nyúgoggyon le a nap“, mert megbetegszik a gyerek. Esőben sem volt szabad kint hagyni a kisgyermek pelenkáit, mert akkor szeplős lett. Ha vendég jött, le kellett ülnie, mert különben elvitte a kisgyermek álmát.
