Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben A Csallóköz, a Duna és a Kis-Duna által közrezárt sziget egy kis tájegysége a Csilizköz. A Csiliz-patak és a Duna képezik külső határait annak a nyolc falunak (Baloň —Balony, Gabčíkovo— Bős, Topoľovec —Csiliznyárad, Cilizská Radvaň— Csilizradvány, Kľučovec — Kulcsod, Medve ďov— Medve, Pastuchy—Patas, Palkovičovo — Szap)1, amelynek népi kultúrája — az eddigi kutatások eredményei alapján elmodható — az egész Csallóköz területén az egyik leghagyományőrzőbb.2 A népi gyógyászat kutatását a Csilizközben az 1980—85-ös években végeztem. Anyaguk gazdag, jól ismerték a természet adta „gyógyszerek“ használatát, habár ma már ezek rohamos tempóval feledésbe merülnek. az egyik ilyen tényező, amely elősegítette a népi gyógyászat tudásanyagának kivonását gyakorlatilag a mindennapi használatból, az orvosi ellátás nagyfokú javulása volt. Ma már csaknem minden faluban működik orvos, a betegek állandó gyógyszerellátása is megoldott. Egy másik, napjainkban igen aktuális tényező a Duna szabályozása, a Bős-Nagymarosi Vízierőmű (VD Gabčíkovo-Nagymaros) építése körüli munkálatok okozta változások a természetben. Sajnos, elmondható, hogy ezek folyamán nemegyszer került sor a biológiai egyensúly felbomlására. Sok növény, amely néhány éve még gazdagon borította a „tőttísek ódalát, a árokszílléket“* , ma már kiveszőfélben van, vagy egyáltalán nem található meg. * A nyomda korlátozott lehetőségei miatt a nyelvjárási lejegyzésekben a zárt e hangot nem jelöljük. Annak ellenére, hogy a népi gyógyászat egykor oly elterjedt „gyógymóď'-jainak a legnagyobb része a gyakorlatban ma már nem nyer alkalmazást, a legidősebb generáció visszaemlékezései alapján sokrétű anyagot tárhatok most a kedves érdeklődő elé. A 8 falu 49 adatközlője tudásanyaga egybevetésének eredménye ez a munka. Elmondható, hogy a csilizközl anyag egyöntetű, némely adat esetében meghatározó tényező a vallás és a társadalmi helyzet. Az adatok hitelességét többszöri rákérdezéssel erősítettem meg, értékesnek tartom azonban azokat az adatokat is, amelyek az adatközlő személyes élményeihez fűződnek. Magyar országon a népi gyógyítás kutatásában jó eredményeket figyelhetünk meg. A népi gyógyászat tárgykörében az összegyűjtött anyag mennyisége lehetőséget ad a különböző téren, céllal és módszerrel való összehasonlításra, az anyag értékelésére. Szlovákiai magyar viszonylatban sajnos még ma sem beszélhetünk semmilyen népi gyógyítással foglakozó összefoglaló munkáról. A népi gyógyászat anyaga csupán részleteiben felkutatott és ismert. A betegségek jeleire és tüneteire, az egyes betegségek gyógyítására vonatkozóan adatokat találunk a családi, az évközi szokások és a népi hiedelmek körében is. Jó forrásoknak bizonyulnak a levéltári iratok, anyakönyvek, kalendáriumok, Sulán Béla, Vajkai Aurél írásain kívül figyelemreméltó ezen a területen néhány lelkes amatőr néprajzgyűjtő munkája is.3 Az általam összegyűjtött csilizközi anyag rendszerezésénél elsősorban az egyes adatok jellegéből indultam ki, tehát nem beszélek kizárólag racionális vagy irracionális gyógymódokról, hanem az egyes adatok elemeit vizsgálva, ezek természete szerint próbálom osztályozni őket. Összegyűjtött anyagomat tehát a következő fejezetekben tárgyalom:
