Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Vargáné Tóth Lídia: Kásák, pépek és kevert lepények a Főtájon
Tárnokon került elő. Az látszik valószínűnek, hogy a kemence kifűtését akarták megtakarítani, a fermentáció elősegítésére pedig cukrot tettek bele. Málésütés a 30-as évektől egyáltalán nem volt. Ennek tulajdonítható, hogy kevés málésütő mondóka maradt fenn, ezek sem az eredeti „csípős’ formában: pl. „Ez a kukuricamálé idesedjen meg a ti hasatokban . . ,“2() Mivel kb. 50 éve nem sütik, készítésére csak a! legidősebbek emlékeztek. A 20. században kedveltebb és többre becsült lepényféle a görhöny. Magasabbrendü ételnek tartották a máiénál, gyakoribb volt, és tovább élt mint a máié. Alapja a kukoricaliszt, amit görhönylisztnek is neveztek. Készítése hasonlít a máiéhoz, csak itt a cukor segíti elő az édesedést. Nem annyira a leforrázáson van a hangsúly, ennek ellenére a görhönyt is hagyják állni hosszabb-rövidebb ideig. Vizsgált területünkön a görhöny kifejezést általánosan ismerték és használták. Egyedül Eperjesen használták mellette a prósza szót is, de ritkábban. Prósza más helyről nem bukkant elő. Következetesen megkülönböztetik a máiét a görhönytől. A különbség lényege abban van, hogy míg a máiét vízzel forrázták, cukrot nem tettek bele, addig a görhönyt inkább tejjel készítik, és cukrot is tettek bele más nyersanyaggal együtt. A nyersanyagnak megfelelően gyakran jelzővel látják el a görhönyt, pl. kukuricagörhöny stb. A kukuricagörhöny19 * 21 a kukoricaliszt édes tejjel való forrázata. Ragaszkodtak hozzá, hogy a tej meleg legyen, mert így biztosabban megédesedett. Ezt a műveletet este végezték. Éjjelen át fedővel lefedve állt. Reggel sót, cukrot, zsírt tettek bele, és kizsírozott tepsiben sütötték a rédliben. A görhönyt tehát inkább sportheltben sütötték és nem kemencében. Sütés után kockára vágták, és cukorral meghintve a tetejét a tepsiből fogyasztották. Ugyanúgy készült a görhöny, ha vízzel forrázzák is le. A tejes forrázás azonban gyakoribb, amit újabbnak tekinthetünk. A görhöny tésztájába töpörtyűt szoktak keverni a zsírbőség elősegítésére, mert a kukoricaliszt sok zsírt kívánt. Ezt a lepényt hívták Eperjesen kukoricaprószának22 is. A görhönyt talán azért nem hagyták el az 50-es évekig, mert készítésében változást eszközöltek. Fejlettebb színvonalat képviselt az a görhöny23 , melynél a lisztet vízzel leforrázták, majd búzalisztet kevertek közé, és cukorral megsütötték. Nem ritkán tojást is ütöttek bele. A kukoricán kívül burgonyából is készítettek krumpligörhönyt. Ez újabb változatnak tűnik. A nyers krumplit lereszelték, tejjel leforrázták, tojást, zsírt, lisztet adtak hozzá, és zsírosán kisütötték, néha nem is rédliben, hanem palacsintasütőben. 19) Méry Terézia, Tárnok 20) Méry Terézia, Tárnok 21) Méry Terézia, Tárnok 22) Bőgi Gizella, Eperjes 23) Andrejkovics Franciska, Eperjes 24j sáfár Rozália, Eperjes A fentebb már bemutatott rizsfelfújtat is hívták rizsagörhönynek24 abban az esetben, ha tepsiben sütötték (a név a hasonló készítésmód következménye). A görhöny néhány változatát a jelenben is elkészítik, de nagyon ritkán. Fennmaradását elősegítette, hogy előkelőbbnek tartották, több változata volt, és az, hogy újabb nyersanyagokkal is elkészíthető (burgonya).
