Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Vargáné Tóth Lídia: Kásák, pépek és kevert lepények a Főtájon
A harmadik kevert lepény a kötés. Főleg a nagyböjtben mint böjti eledelt fogyasztották. Ezen a területen kifejezetten téli, tavaszi étel jellege volt, nyáron nem nagyon készítették. Bő vitamintartalma miatt (D, E stb.) a téli, vitaminban szegény táplálkozás hasznos része. A kötés készítésére a paraszti konyhán már előre felkészültek. Az édességéhez szükséges cukortartalmat a gabona csíráztatásával nyerik. Rozsot25 kellett búzával összekeverni. Egy vajlingban langyos vizet töltöttek rá addig, hogy ellepje. Az egészet meleg helyen tartották. Ha fogyott róla a víz, utánatöltöttek. Amikor a gabona kicsírázott, figyelték, hogy pe csírázzon túl, „mer’ a legtöbb ídessíg a rózsaszín csírájába vét“26 . Ezután a gabonát összemaricskúták, nehogy nedvesség maradjon benne, majd mozsárban, később szitán áttörték. A levét vízzel leöntötték, és kenyérlisztet kevertek hozzá, hogy csuszasürüségűre álljon össze. Ezt a masszát a tepsibe vagy a fazékba öntötték, és kemencében megsütötték. Vigyázni kellett arra, hogy ne öntsék tele az edényeket, mert a kötés kifutott.Ennek elkerülése végett tettek bele kb. 15 cm-es nádszálakat, melyek száma az edény nagyságától függött. Ezeken keresztül kitört a levegő. Ha megsült, megpirosodott, kihűlés után lehetett fogyasztani. Nem szükségszerű levébe cukrot tenni, ennek ellenére sokan tettek bele, hogy növeljék édességét. Különösen a gyerekek kedvelték. 23]Tóth Julianna, Tárnok 2eJNagy Mária, Vajka Farsang és húsvét között sütés sütést ért a paraszti konyhán. Hogy ne kelljen mindig felfűteni a kemencét, a szomszédok megbeszélték a sütés napját, és felváltva hol az egyik hol a másik kemencéjében sütöttek. A kenyérliszt, amivel bekeverték a csíralevet, rozs és búza keveréke, többen a rozsot jobbnak tartották kötés készítésére. Később, amikor kenyeret már nem házilag sütöttek, rozsliszt sem volt, ezért csak búzalisztből készítették. Az 50-es években a még meglevő kemencéket évente egyszer, böjt idején kifütötték, hogy kötést süthessenek. Az idősebb generáció manapság is süt néha kötést, és ha már kemence nincs, megsütik a villanysütőben. A kemencében sültet jobbnak tartják. A kötésnek való csírázott gabonát újabban diarálón darálják le. A kötés készítésére területünkön csak frissen csíráztatott gabonát használtak, előre csíráztatott, eltett gabona lisztjéből készült kötésre a legidősebb korosztály sem emlékezik. A máié, görhöny, kötés tárgyalásánál a sorrend tükrözi fennmaradásuk sorrendjét. Tömeges készítésük a 30—40-es évektől elmaradt. A kásák, pépes ételek, kevert lepények népi táplálkozásunk egyik legrégibb rétegét alkotják. Azt, hogy máig fennmaradtak — bár ritkán készülnek — azoknak a főzéstechnikai eljárásoknak köszönhetik, amelyeket a paraszti konyha az új nyersanyagokra képes alkalmazni, ill. új eljárással feldolgozni a régi nyersanyagokat. 23 *
