Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
lett. Ilyen esetben a szemet meleg kamillafőzettel (40) mosogatták, vagy a meleg megfőzött kamillát tiszta gyolcsba csomagolva borították a fájós szemre. Az érzékeny szemet diófalevél (34) meleg főzetével ajánlották mosni. A gyulladásos szemre rongyba csomagolt aludttejet borogattak. Ha a kicsi gyermek szeme volt „csípás“, az anyja „csöcstejet“ fejt neki bele. Anyatejet fejtek a szembe akkor is, ha felnőtté volt véres. Általánosan ismert gyógyszer volt a szemfájásra a frissen lemetszett szölővessző leve, amelyet szőlőmetszéskor a vesszők végére kötött üvegekbe gyűjtöttek össze. Ezzel mosták az érzékeny fájós szemet. Az analógiás mágián alapul az a szokás is, ha valakinek a szénaportól fájt a szeme, a széna főzetében mosogatták. A hályogos szemet üvegporral vagy porcukorral gyógyították. Vékony nádszállal fújták bele a szembe és a szem mozgatásával ez a por leszedte a szemről a hályogot. Ha valamilyen szenny került a szembe, langyos vízbe pislogtatták a beteget. Ilyenkor is hasznos volt az anyatej belecseppentése a szembe. Ha szálka ment valakinek a szemébe, vagy mész csöppent bele, aludttejjel borogatták. Egy patasi adatközlő szerint: „Eccer törek kerűt a szemembe. A nagyanyám eggy lenmagot tett a szemembe eppedig kivitte a töreket belölle.“ Az „arpa“ a szemben a néphit szerint azért nőtt, mert az illető fösvény volt. De tartják azt is, hogy a huzatos helyen való tartózkodás okozhatja ezt a betegséget. Általában meleg kamillás (40) borogatást használtak rá. De jó volt az aludttej is rá. Ha az „arpa megírett, kifakasztották“. Vida J. csiliznyáradi adatközlő emlékezik vissza: „Vöt a szomszídunkba eggy romány asszony. Libákot őrisztem és íppen arpa vót a szememen. Ászt mongya ez a asszony. Fogd a kezedbe észt a három szem erpát. Ótánn megfogta a kezíbe a nagykíst és azzaa minha keszát vőna a szemem előtt és monta: Itt van a arpa, én learatom, eecsípülöm, lederállom, a disznóknak adom. Utánna a három szem erpát a kútba köllött dobnom úgy, hogy nem vót szabad utánno níznem. Másnapra eetünt a arpa a szememrü“. Ismert szembetegség volt a tyúksetét is. Annak volt ez a betegsége, aki alkonyatkor nem látott, gyönge volt a szeme. Az ilyen embert váratlanul forró mosogatóronggyal kellett arcul csapni. Egy bősi adatközlő szerint marhamájat kell párolni és éjjelre rákötni a szemre. Fejfájáskor a homlokra raktak borogatást. Lehetett ez hidegvizes ruha vagy melegített só. Segített az is, ha a homlokot és a halánték tájékát sósborszesszel dörzsölték be. Egy adat van a fejtífusz gyógyítására is. „Bogáncsot“ (7) kellett megfőzni, a levébe egy nagy darab ruhát áztatni és ezzel beborogatni a beteg fejét. A hajápolás és a fejbőr ápolása is fontos része a népi gyógyításnak, szűkebb értelemben pedig a népi kozmetikának. A haj mosására általában a hamulúgot használták, öblítésre jó volt a „csóványfőzet (81), a dijólevél“ (34) főzete, a kakukkfű (75), a székifű (40) főzete vagy az ecetes víz. Hajápolásra az ökörfarkkóró (82) bimbóinak a levét próbálták kinyomni és ezt dörzsölték a fejbőrbe. Hasonlóképpen használták a „jegenyefa“ (53) bimbóját, amikor még ragacsos volt. Ezeket szeszben áztatták, s az így nyert oldat a haj növesztésére szolgált. A tetves hajat petróleummal vagy spiritusszal kenték be éjjelre, jól lekötötték és másnap alaposan megmosták. Egy patasi adatközlő szerint a tetvek ellen a patikában vettek „kényesöt“, ezt vajjal vagy zsírral kikeverték és ezzel kenték be a hajat.
