Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
mát az határozta meg, hogy milyen színű szem nézhette meg a gyereket í kékszem, fekete szem . . .]. Általánosan elterjedt volt az a hiedelem, hogy amelyik parázs leült, az igézte meg a gyereket. Patason ismert a következő: „Ha futták, hogy klníszte meg legutóbb és ha a beteg állopota megengette, akkor annak a szemílynek, ha fírfi vót, a gatyamadzagjábú, ha nő vót a ruhájo kötőjibű levágtok eggv darabot úgy, hogy az ne tuggya, észt elígettík, hamuiát leöntöttík foró vízzee és ezzee itetták meg a gyereket. Ettű ótánn megáho gvött“. A szenes víz felhasználási módfa a következő lehetett: megmosták vele a gyermek arcát, inni adtak neki belőle (4—5 szemet a szájába csepegtettek], a szemeit törülték meg ezzel a vízzel vagy csak .megszöktetek“ vele. Bősi szokás volt, hogy a gyereket ezzel a vízzel megitatták és fölfelé az arcát megmosdatták. A maradék szenesvizet a szoba sarkába öntötték, de néhány esetben van arra is adat, hogy felöntötték a háztetőre. Többféle jellegű elemek egybeolvadását figyelhetjük meg egy csilizradványi adatközlő elbeszélésében: „Emmost törtínt 1980 teveszán, a onokám gyereke nagyon nyűgös vót, állondójan sírt. Gyorsan csinátom a bilibe szenesvizet. A hideg vízbe 5—6 faszenes parazsat tettem, eggykét hártyo vöröshaimát és a pisispelenkájávű ezzee a vízzee kéccer-háromszor megtörűgettem a gverek ercát. Ha hirtelen nem tuttak szenes vizet csinánvi, a pisispelénkávú köllött megtörűnyi a gyerek arcát.“ Hasonló módon és céllal használták ilyen esetben a szentelt vizet vagy az anyja alsószoknváiának a piszkos, vizeletes belső szélét. Használt az is. ha az anva gvorsan kinyalta a gyerek szemét és utána háromszor a földre köpött keresztben: először a bal szemét kívülről befelé [az orra iránvába] kinvalta és< jobb oldalra köpött és fordítva. Közben meg azt kellett gondolnia: „Seggibe a szeme!“ Az igézett csecsemő meggvógyítására ajánlották még azt is, hogy valakinek a „tisztulásos ruheját“ mossák ki és ebben a vízben fürösszék meg a kicsit. Kulcsodon szemmelverés ellen napkelte előtt a gyerek anyja hozzon kilenc kútról vizet és kilenc fáról ágat, ezt főzze meg és ebben fürössze mee a gvereket. Egy másik adat szerint pedig a megigézett gverek apja napkelte előtt hozzon kilenc kútról vizet, és az utolsó kútnál törjön le egv faágat, és ezt a vízben főzzék meg. Ebben a fürdővízben kellett a gyereket megfürdetni és a maradék vizet a ganéra önteni. Egv más iellegű gvógvmód az igézésre az, amely szerint lehullt méhecskét vagv más holt bogarakat meggyújtottak, és ennek a füstjén az igézett gyereket füstölték. 5. A gyógyító eljárások A nép betegségismerete alapos, a test minden részére kiterjed, és ezek gyógyítási módjai is változatosak. Az egyes betegségek tünetei alapján más-más gyógyító eljárások használatát figyelhetjük meg. A hirtelen beálló betegség esetén, ha még a „baj“ jellege nem volt meghatározható, gvakran szentelt vizet „szöktettek“ a betegre, vagy szentelt gyertyát gyújtottak. A csilizköziek által ismert betegségek gazdag csoportját a következő fejezetekben tárgyalom: 5. 1. Az emberi test felületén jelentkező betegségek A „vágott sebre“, a vérzés elállítására, a seb megtisztítására a gyors gyógyulás érdekében többféle módszert ismertek: Ha kisebb volt a seb,
