Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
a szomszídlány is a ü eggyéves kistestvírívee. A temetísen a gyerekeket megigísztík, a gyerekek eealétak, és ml ászt hittük, hogy eealuttak, és betettük a szobábo ükét alunnyi. A temetísrü hazaírve íbreszgettük ükét, de azok csak nyafogtak, majd sírtak, hánytok, hasmenísük vét. Nem lehetett ükét megmentennyi, belealuttak a igízísbe, még a orvos se tudott segíttennyi.“ Általánosan elterjedt volt az az ismeret, hogy „aara kői vigyázni, hogy bele ne aluggyon a igízísbe — még napnyugta előtt meg kő csinánnyi a szótalan vizet“. A megigézett gyerek „nem sokáig bírja, nem tud ennyi, lefogy bele, sír, nyugtalan“. Az a gyerek, amelyik szemverésben van, elhagyja magát, fáradt, „nyakladozik“. Az igézett személy gyógyítására ismert hatásos gyógyszer volt a szenes víz, melynek további elnevezései a Csilizközben: szótalan víz, szólatlan víz, faszenes víz. Elnevezéseit attól kapta, hogy a készítése közben senkinek nem volt szabad beszélnie, vagy a faszenes parazsakról, amelyből készítették. A szenes víz elkészítéséhez némely faluban csak a bizonyos túlvilági erőkkel felruházott emberek, gyógyítók értettek, őket kérték meg az igézett gyerek meggyógyítására. Ezzel ellentétben azonban gyakori volt az is, hogy szükség esetén maga az anya vagy a család idősebb női tagja csinálta meg a szenesvizet. Kutatási területemen még ma is található adatközlő, aki meg tudja csinálni a szenesvizet és napjainkban is alkalmazza kisgyermek vagy apró állat megrontásakor. Balonyban így mondták el: „A nagyenyám futta csinányi, ha valamellik kisbebát megigísztík. Szólatlan vizet csinát. Eggy pohár hideg vízbe három darab faszenes parazsat eregetett és ezzee a vízzee megmosta a kisbaba ercát és háromszor az égisz kisbebát a pohárrá megkerítette és utánno a maradik vizet a szoba közepire löttyintette ki“. Az edény, amelyben a szenesvizet készítették lehetett az említett üvegpoháron kívül még: pléhpohár, kisebb edény, lavór vagy bili. Bősön az igézett gyermek gyógyítását így mondta el az adatközlő: „Szótalan vizet költött csinányi. A lejányomat megigíszte valaki és a szomszídasszony csinát. Eggy pohár hideg vízbe faparazsakot dobát és minden perázsro gondút valakit: ember, asszon, legíny, lejány, gyerek, lánko, vínasszon, stb. és közbe nem vót szabad beszényi. Az igíszte meg, akinek a parazsa leüt a pohár ejjáro. Ebbe a vízbe mosdetták meg a gyereket“. A faszenes parazsak száma szinte esetenként változhat. A legelterjedtebb talán a három parázs használata, de gyakori volt az 5—6 és a 9 parázs használata. Esetenként előfordul a 2 illetve 4 parázs használata. Az is gyakori volt, hogy annyi faparazsat tettek a vízbe, ahányan látták a megigézett gyermeket és árthattak neki. Néhány esetben az is megtörtént, hogy az edényben elhelyezett parazsakat öntötték le hidegvízzel. Bősön a páratlan számú parázs volt a hatásos. A szenesvíz készítéséhez használt parazsakat a fonott sövénykerítésből egy darab vessző elégetésével nyerték. Néhány esetben, ha nem égett a tűz és sürgős volt a szólatlan víz elkészítése, elégetett gyufát használtak. A faszenes parazsak vízbe való eregetése közben mindegyik szemnél gondoltak valakire, aki megigézhette a beteget. Bősön mindegyikre azt gondolták: „Ellegyen a szemed gyugója“. Ahol csak 2 faparazsat használták, ott asszonyra és emberre gondoltak. A 4 szem faparázsnál: ember, asszony, leány, gyerek lehetett az igéző személy. Szokás volt az is, hogy mindegyik faparázs felett keresztet vetettek, miközben névszerint gondoltak valakire, aki megigézhette a beteget. Patason a faparazsak szá
