Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)

Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben

szívére kötötték, hogy ne érje a golyó. A foggal született kisgyermekből a néphit szerint táltos lesz. Bősön úgy mondták, hogy jövendőmondó lesz az ilyen gyerekből. De azt is mondták, hogy -ezt a fogat nem szabad meghagyni, hanem a bábaasszonynak ki kell húznia.

Ha az újszülött kopasz volt, azt mondták, hogy az anyja a terhesség alatt tököt lopott. Ha a születéskor a gyerek nyakán volt a köldökzsinór, azt tartották, hogy szerencsés lesz az életben.

Előfordult az is, hogy hibás gyermekek születtek. Amelyik gyerek lyukas szájpadlással született, az nem sokáig élt, mert nem tudott enni. Volt olyan eset is, hogy kiszakadt a gyerek köldöke és meghalt.

Az újszülöttnek az első napon csak kamillateát adtak inni, a továbbiakban aztán szoptatással táplálták. Ha az anyának nem volt teje, tehéntejet „orosztejávú“ (78) kevertek össze, és ezt adták a kisbabának. Először az egyharmada volt tej, később a fele, majd 6 hónap után tiszta tehéntejet adtak neki. A kisbabák mesterséges etetése ritka eset volt, mert általában az anyák 2 évig szoptatták a gyermeküket. Ha minden szoptatás után az anya jól kifejte a melleit, akkor jól tudott szoptatni. Hogy be ne repedezzenek a mellbimbói, minden este tisztára kellett mosni. A meggyűlt mellre többféle gyógyírt használtak. Gyakran fél „dijóhéjat“ (34), (amelyből a belsejét eltávolították) tettek rá, „ez jól kiszíta“. De tettek még rá sótalan fodrazsírt, disznóhájat, tejben megfőzött „lenmagkását“ (36) melegen tiszta gyolcsba csomagolva, vagy éppen nyers „lapulevelet“ (7) megtörve. A „begyulalt mellet“ székifű (40) főzetével mosogatták. A „köves mellet“ ki kellett jól fejni, vagy aludttej-es borogatást kellett rátenni, az megenyhítette a fájást.

Ha a gyermek már elég nagy volt és az anya ,nem akarta tovább szoptatni, az elválasztásra többféle praktikát alkalmazott. Hogy „elapaszsza“ a tejét, bürökleveleket (23) kellett megfőznie és egy pelenkába csomagolva a mellére tenni. „Rövidessen megtért a melle“. Az anyatej elapadását segítette elő az is, ha a mellet száraz vagy zsíros ruhával szorosan lekötötték. Hogy a gyerek a melltől megundorodjék, ruhakeféket tettek a mellre és a kisgyerek arcát beledugták, a mellet bagóval, feketeboksszal vagy valamilyen csípős fűszerrel kenték be.

Cumit a gyereknek egy kis darab tiszta gyolcsból készítettek, amelybe kristálycukros kenyeret tettek.

Fogzás idején sok fájdalmat okozott a kicsiknek a fogak kibúvása. Ilyenkor „ídesfagyökeret“ (30) adtak neki rágni. Patikában borkövet vettek, azzal dörzsölték a kisgyerek ínyét. Erre a célra használták még a fehérbort, borosvizet, ecetesvizet, édespálinkát vagy a citromlevet. A Csilizközben általánosan elterjedt szokás volt, hogy Szent János napján (dec. 27.) bort szenteltettek, amelyet a fent említett céllal is alkalmaztak.

Mindenütt ismert az a mondóka, amelyet a fogak váltásakor volt szokás mondani. Ha a hat év körüli gyermek -első foga kiesett, azt egy egérlyukba kellett beleszúrni és közben mondani: „Egér, egér eggyá nekem vasfogat, én meg adok neked csontfogat!“

Szájpenész ellen a patikában vett „kíkkenyöt“ használták, amellyel a kisgyermek száját kitörölték. Néhány adat szerint a szájpenészes kisgyermek s-zájüregét porcukorral törölgették ki.

Álmatlanság ellen mákhajból (48) főztek teát a kisbabáknak, amelyből csak nagyon keveset volt szabad adni nekik, mert veszélyes volt. Ha a kisgyerek „nem tudott nyúgonnyi“, vizeletes pelenkával törülgették meg a kis arcát.