Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)

Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban

betegségtől megvédjék a lakókat. Várkonyt a fiatalabb legények közül az egyikük volt a püspök, négyen- öten pedig ördögnek öltöztek. Álarcukat maguk készítették papírból, az ördögök pedig rossz „gúnyát” viseltek. Hátukon szalmából készített púp volt, bent a házban bottal „pufálták” egymást ezzel is jelezve, hogy a rosszak mindig megkapják büntetésüket.

Városi, polgári hatásra később terjedt el a falvakban is az a szokás, hogy a gyermekek este a nagy gonddal kitisztított lábbelit (csizmát, cipőt) az ablakba tették, hogy a Mikulás ajándékot tegyen bele. A jó gyermekek diót, mogyorót, almát, cukorkát kaptak, a rossz magaviseletüek pedig virgácsot.

Már a téli, karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, de még a naptári őszbe esik Luca napja (dec. 13.) is. Szent Luca a legenda szerint előkelő szicíliai család sarja volt, s keresztény hitéért halt meg. Neve a latin lux szóból eredeztetve fényeset, fénylőt jelent. Napját a nép körében sok babonás hiedelem, hagyomány, szokás kísérte. Ezek elsősorban varázsló és bajelhárító célzatukkal mindig az érkező új esztendő sikerét szolgálták. Legtöbbjük a régi pogány hiedelemvilág, a téli napforduló gazdag hagyományainak csak töredéke, de még így is nagyszerűen érzékelteti a népi képzeletvilág gazdagságát.

A Luca-járás szokása a| Csallóközben is kb. a múlt század elején alakulhatott ki. Kezdetben a „Luca” csak férfi lehetett. Női — rendszerint fehér ruhába öltözött — s az egész cselekmény ideje alatt nem volt szabad megszólalnia, nehogy megtörjön a varázslat. Kezében tollsöprű vagy meszelő volt, ezzel bent a házban söprögetett, meszelt, körülmeszelte a család tagjait is, hogy minden bajt, betegséget elűzzön róluk. A „Lucák” csoportosan jártak. Csilizradványon a házba elsőként a söprűs ment be, kisöpörte a konyhát, utána a meszelős mindent megmeszelt. Mielőtt az udvarra léptek, megmeszelték a kaput is. A meszelés után megsimogatták a háziak arcát is, hogy ne legyen rajtuk kelés, kiütés. Bősön a „Lucák“ az arcukat fátyolszerű kendővel takarták be, kezükre pedig fehér kesztyűt húztak. Balonyban Luca napján járt a „Szalmatörök” is. Ez alacsony, szalmával körültömött ember volt, hasonlított a képen látható török basához, ezért is hívták így.28

A Luca-naphoz tilalmak, időjósló megfigyelések, termés- és szerelmi jóslások is kapcsolódtak. A Csallóköz-szerte általános volt az a tilalom, hogy ezen a napon semmit nem adtak ki a házból, nehogy az a bűbájosok, azaz a boszorkányok kezébe kerülve bajt hozzon a házra jés a ház népére. Tilos volt a varrás és a fonás — tehát laz asszonyi munka — mert varrás esetén bevarrták a tyúkokat, s azok többé nem tojtak, fonáskor pedig teljesen „összefűt” a fonál, nem lehetett vele dolgozni. Felbáron, s több csallóközi faluban is, úgy hitték, hogy ezen a napon azért nem volt szabad varrni, mert a pogányok is tűvel szurkálták ki Szent Luca szemét, s a szent ezt a nevenepján újraérzi.

Termésjósló eljárás volt, hogy egy tál vízbe búzaszemeket tettek, ezek karácsony estéjéig (szenteste) kicsíráztak, akkor a karácsonyi asztalra tették, hogy a jövő év termése olyan gazdag legyen, amilyen dús a kicsírázott gabona (Bacsfa)29.

A szerelmi jóslást szolgálta a cédulaírás. Tizenhárom cédulát írtak, minden cédulára egy férfi neve került. A szentestéig mindennap egy cédulát eltüzeltek, s az utolsóra maradt cédula mutatta a jövendő férjet. A szomszédos Mátyusföldröl (Szímő) került Balonyra a Luca-napi alma