Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)

Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban

evés szokása. A tizenhárom cédulára tizenhárom férfi- vagy női nevet írtak. Emellé kiválasztottak egy szép, egészséges piros almát, ebből karácsony estéjéig mindennap egy harapást elfogyasztottak. Az utolsó falatot szenteste a tizenhárom cédulával együtt a kapcájukba csavarták, s éjszakára a fejük alá tették. Aki felől a tizenhárom név viselője közül álmodtak az lett a következő esztendőben a házastársuk.30

Időjósló tevékenység volt a lucanaptár jegyzése, amely megmutatta az úi esztendő időjárását. A december 13-tól az éjféli miséig (dec. 24.) terjedő időszak pontosan tizenkét nap. ez jelentette a következő tizenkét hónapot. Minden nap minden órájában ellenőrizték az aznapi időjárásváltozásokat, és ezeket fölírták. Ebből következtettek a jövő évi jó vagy rossz időre. Ez a több száz éves megfigyelés nagyon sokszor beigazolódott, s ma ismét szokásban van.

Ugyancsak Luca napján kezdték fonni az ú. n. lucasugarat, ez a munka is karácsonv estéjéig tartott. Szenteste ostorra kötve ezzel „pattogtattak”, jelezték az ünnep beálltát. Azt tartották, hogy ezzel az ostorral könnven lehetett kezelni az igavonó állatokat, minden terhet könnyen elbírtak, s a szekerek sem feneklettek meg a sárban (Várkony).

Jellegzetes Luca-napi eszköz volt a lucaszéke. amely igen fontos kelléke volt ennek a napnak. A széket Luca napiától egészen karácsonv boltiéig ídec. 24.) faragták, mindennap alakítva raita egv keveset. Teljesen fából kellett elkészíteni, vasszeg sem lehetett benne, mert csak így tartotta meg varázsereiét. Készítőié magával vitte az éjféli misére, s Úrfölmutatáskor ráállva meglátta a falu boszorkányait. Ezek ugyanis hátat fordítottak az oltárnak. Előzménye is volt a műveletnek. A széket titokban kellett elkészíteni, s mise előtt a zsebeket meg kellett tömni mákkal vagv kölessel, közben iól be kellett fűteni a kemencébe. Erre azért volt szükség, hogv a leleplezett boszorkányok szét ne tépték az illetőt. Emberünk ugvanis útközben elszórta a magvakat, s ezeket a madárrá változott boszorkánvoknak kellett felcsipegetniük. Amíg a boszorkányok a magvakat szedték, az illető egérutat nverve hazasietett s a Incaszéket a kemencébe haiította. Ez az oka annak, hogv a Csallóközben nem lehetett, s ma sem lehet ilyen széket találni, mert készítőik használat után megsemmisítették azokat, hogy elkerüljék a boszorkányok boszszúiát.

Református falukban — ígv a Csüizközben. Patason — a lucaszéket évéikor a keresz+útra vitték itt ráültek, s ekkor meglátták, hogyan tisztítja magát az arany.

A házba betérő ..Lucákat” mindig leültették a konyhában, hogv a szerencse a házban maradion, és a kotlák is nvmmdtan üljenek a tojásokon. Az asszonvok a szomszédból elionták a piszkafát vagv a pemetet (szénvonó eszköz, ezzel tisztították a kemencétl. megpiszkálták velük a tvúkokat az ..űkőn”. hogv sokat és egészséges tojásokat tojjanak. Ezért loptak a szomszéd szalmáiéból is. mert ígv korán volt kotlóiuk. Akuko’’mafosztáskor talált fias kukoricákat Luca nanián egy tálba morzsolták, hogv a tvúkok is mindig ugyanarra a helyre tojjanak.

Parasztságunknál, a falvak életében az élet szinte minden fontosabb mozzanatát szokások kísérték. Voltak a falu minden lakóiéra kötelező szokások, de léteztek külön, a falun belfi1 kialakult egyes társadalmi csoportoknak (gazdák—kisnarasztok—zsellérek—pásztorok) is szertartásos szokásai. Tudunk külön csak a. férfiakra ílegénv.avatás) vagy csak a női nemre (fonás-szövés, asszonyfarsang, leánybál) érvényes szokásokról is.