Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)

Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban

először a barmokat a legelőre, így azok — hitük szerint —nem hullottak el. Bősön zsírral, szalonnával, kolbásszal, kaláccsal, borral esetleg pénzzel ajándékozták meg a pásztorokat. Felbáron Mártonkor tartották a bojtárfogadó vásárt, s maguk a pásztorok is ezen a napon újították meg a szerződésüket,vagy szegődtek új gazdához. Medvén megfigyelték, ha Márton napján havazott, utána harminc napig mindennap hullott hó. Dunaszerdahelyen nagyon híres volt a Márton-napi vásár.

Szent Katalin napja (nov. 25.) időjósló és szerelmi varázsnap is volt. Katalint a hagyomány szerint keresztény hite miatt Maximinus császár parancsára bebörtönözték, megkínozták, végül i. sz. 307-ben lefejezték. Jelképe (attribútum) a kerék, ennek alapján a vízimolnárok védőszentje. Sárosfán ezen a napon bőjtöltek a legények, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük. Időjósló megfigyelés szerint, ha „Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog” tartja a csallóközi mondás. Ügy tartják, ez a szabály fordítva is érvényes.

András napja (nov. 30.) is a szerelmi jóslás ideje volt. A leányok egész napos böjtöt tartottak, éjjelre pedig valamilyen férfiruha-darabot tettek a fejük alá, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük. Medvén legfekvéskor versikét is mondtak:

„Ágyláb, léplek,

Szent András kérlek, mondd meg, hogy ki lesz a férjem!”25

Felbáron a böjtölés mellett a leányok széndarabokat tettek a vízbe, s ha a szén gyorsan leült a fenékre, a leány még az év végéig férjhez ment. Bakán, Nádasdon, Tejfalun gombócokat készítettek- Mindegyikbe beletettek egy férfinevet. A gombócokat kifőzték, s főzés közben |az elsőnek feljövő gombócban lévő férfi neve mutatta (a férjet.

Nagyszarván András estéjén a leányok papírból kör alakú lapot vágtak, ezt cikkekre osztották. Minden cikkre egy férfi nevét írták, s éjjelre a lapot a fejük alá tették. Éjfélkor egy cikket leszakítottak a lapról, s a rajta szereplő név viselője lett a férj. Ennek elolvasása után a lány kinézett az ablakon, s meg is látta a jövendőbelijét.26

A Dunamenti falvakban, ahol malmok működtek, a molnárok András napját különösen vigyázták. „András, hazaláss!” szólt a figyelmeztetés, ami azt jelentette, hogy a közelgő fagy elől ekkor már ki kellett húzatni az úszó malmokat a Dunából a parthoz. (Kulcsod, Szap, Balony, Medve).

Régen bérletfizető nap volt Miklós napja (dec. 6.), az ajándékot osztó Szent Miklós püspök ünnepe. Miklós a kisázsiai Myrában működött, innét terjedt el csodatevő híre és kultusza már a 11. században egész Európában. Tisztelete a Csallóközben még az Árpádok uralma idején meghonosodott, a Mikulás-járás szokásáról pedig a 19. század első feléből tudunk. A csallóközi „Mikulás“ eredetileg nem ijesztő, gyermekeket rémisztgető „krampusz” volt, hanem szelíd, fehér szakállú püspöknek öltözött, karján ajándékot tartalmozó kosarat vivő öregember, aki a jó gyermekeket cukorkával jutalmazta, a rosszakat pedig virgáccsal megcsapkodta. Később már ezek a „Mikulások” „mindenféle formába öltöztek, nyakukba kolompot akasztottak, így jártak házról házra“27 (Süly). A kolompszőval a betegséget, a rossz szellemet tartották távol a háztól és a háziaktól. Csilizradványon a férfiak „maskarába” öltöztek, fejükre harisnyát húztak, szakállukat kenderkócból készítették. A kezükben lévő csörgősbottal nagyokat csördítettek a padlóra, hogy minden bajtól,