Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban
sodik harmadában a tavaszi napéjegyenlőség idejére eső három jeles nap Sándor, József és Benedek napja. A régi rigmus: Sándor, József, Benedek zsákba hozza a meleget — még ma is ismert. Szent József napja Dunaszerdahelyen az iparosok legnagyobb ünnepe volt. A katolikus iparosság céhes zászló alatt vonult a templomba, mindnyájan meggyóntak, megáldoztak, gyertyákat gyújtottak a templomban lévő Szent József-szobor előtt. Ezen a napon szokták kiengedni a méheket is a szabadba. A madarak is megszólaltak, mert a népi hagyomány szerint Szent József kiosztotta nekik a sípot. Különösen gazdag hagyományban Szent György napja. A leghíresebb jeles napok közé tartozik. A néphit mindig ettől a naptól számította a jóidő állandósulását, az igazi tavaszkezdetet. A csallóközi gyerekek is így énekeltek: Süss föl nap, Szent György nap! Kert alatt a kislibáim megfagynak. Terítsd le a köpönyeged, Adjon Isten jó meleget! Valamikor ezen a napon szegődtek el a pásztorok, béresek új gazdához, s ezen a napon hajtották ki különös szertartások között a jószágot is először a mezőre. Az e naphoz fűződő mágikus szokások, hiedelmek mind az emberi egészség megóvására, a természet kegyének elnyerésére irányultak (zöld ággal, nyírfa — vagy rózsafaággal való kihajtás, füstölés). Az ünnep már az európai pogány korban is dívott, főként a rómaiaknál. Ez volt a Palilia, s a pásztoristen tiszteletére elsősorban a pásztorok ülték meg. A pogány szokást ellensúlyozandó az egyház erre a napra helyezte Sárkányölő Szent György ünnepét, mert e szent a hiedelem szerint a gonosz sárkánnyal együtt a tél démonját is elpusztítja. Az állattartó gazda Szent György éjszakáján kétszeres figyelemmel vigyázta a jószágát, hogy az ártó hatalmak ne kerülhessenek az állatok közelébe sem. Ez az éjszaka ugyanis a bűbájosok éjszakája volt, amikor azok harmatszedéssel más tehenének a hasznát, földjének zsírját is elszedték. Fehér lepedőjüket végighúzták a vetésen, ezzel leszedték a növényről a harmatot, közben pedig számlálgatták: „Szedem a tehenek hasznát, szedem a tehenek hasznát.” A harmatos lepedőt otthon kicsavarták, a levet pedig a tehenükkel megitatták. Ebből a harmatból használtak kenyérdagasztásnál is. Szent Gvörgy éjszakáján szoktak a boszorkányok pontban éjfélkor megjelenni, összegvülekezni a temető árkában, s ott gyógyfüveket szedve táncoltak, énekeltek: Ha tudnák az emberek, a haláltól mi ment meg: kakukkfű és ezerjófű ezek a biztos szerek. Hogyha ezt ők mind tudnák, a halált csak kacagnák.5 A Csallóközben még azt is hitték, hogy a Szent György nap előtt megzördülő ég éppúgy jó termést ígér, mint a vetésben ekkor már elbújni tudó varjú vagy az ünnep előtt megszólaló békák. Az időjárással kapcsolatos viszont az a megfigyelés, hogy az e nap előtt megszólaló békák
