Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)

Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban

A szántáshoz is sok babonás hiedelem fűződött. Az alkalmatlan és a dologtiltó napokon: pénteken és a nagyhéten sohasem szántottak, de tilos volt a szántás űrnapkor is, mert az e napokon szántást végző férfiakat vagy a szépasszonyok (boszorkányok) rontották meg, vagy — ami még rosszabb volt — igásállataikkal együtt a földbe süllyedtek. A szántást legtöbbször a pacsirta megszólalása utáni (február 19.) tizenegyedik napon szokták elkezdeni, s mindig napkelte előtt, mert úgy hitték, ekkor a legkisebb az ártó hatalmak ereje. Egyébként a szántás szigorú férfimunka volt, asszonyok legfeljebb csak a kertben dolgozhattak.

A szántással kapcsolatos babonás hiedelmek és szokások, illetve cselekedetek elsősorban a munkát végzőre, az igavonó állatra, valamint az ekére vonatkoztak. A néphit szerint a vas és minden fém boszorkányerővel bíró csodás elem, éppen emiatt sokáig nem szívesen vagy egyáltalában nem használták a vasekét. Inkább a már régen megszokott faekével szántottak. Szerintük a vasekével szántott föld csak gyér termést hozott, mert a vas — noha ismerték gyógyító erejét is — kiszívta a föld termékenységét.

A vetés is szigorú rendben történt. Már a vetőmag előkészítését is varázsló szertartások között végezték. Füstölővel megfüstölték, hogy elriasszák a gonosz szellemeket, meghintették szenteltvízzel, megöntözték szentelt borral, hogy a mag minden rontástól, gaztól, romlástól megtisztuljon, megszabaduljon. A Dunaszerdahelv környéki falvakban (Kisudvarnok, Nagyu.dvarnok. Dunatőkés, Pódafa, Ollétejed, a Karcsák) Kisasszony napján (szeptember 8.) kitették a szabadba, hogy gazdag terményt adó harmat érje. Egyes helyeken anyateiiel is megöntözték (Nvárasd)3.

A vetésnél is szigorúan megszabott volt az asszony és a férfi szerepe- Az asszonyok elsősorban a konyhakerti magvakat, a hüvelyes veteményeset vethették, míg a gabonafélék, a tök és a sárgarépa vetése mindenkor a férfiember dolga volt.

Maga a vetés is kultikus szertartások között történt. A munkát mindig a gazda indította el meghintvén a földet, a barmokat és az ekét ís szentelt vízzel. A víz termékenyítő és erősítő hatásában erősen hittek, s nem is ok nélkül. Ezzel áldoztak a Föld-anvának, akitől az élet függött. A vetés megkezdésekor tilos volt a beszélgetés, a hátrafelé tekintgetés, a köszöntés, de ez a tilalom a munkafolyamat egész tartamára vonatkozott. A Csallóközben vetés napján nem sütöttek kenyeret, nem készítettek tésztafélét sem. nehogy a gabona , üszögös” legyen. Amikor a magot még kézzel szórták, a leoedő négy sarkába kétkraicárost kötöttek, s a vetés befejezése után annak a koldusnak adták, akivel először találkoztak. Ezzel is a felsőbb hatalmak jóindulatát akarták megnyerni. Egyes helyeken a karácsonyi asztalról levett abroszból vetettek a jobb termés érdekében ÍDoborgazl4. Holdfogyatkozáskor tilos volt a vetés, ezt a munkát mindig holdtöltekor kellett végezni, mert lez kedvezően befolyásolta a termés alakulását. Nem vetettek Üszögös Szent Péter napián, mert úgy tudták, hogy az ezen a nanon vetett gabona „üszögös” lesz.

Földművelő népünk szokásait, hiedelmeit is igen sokszor a salát megfigyeléseire alapozta, s az apáról fiúra, szájról szájra szálló hagyomány sohasem vált csak merev formulává, hanem élő módon illeszkedett be a szigorúan megszabott, megkövetelt és meg is tartott paraszti életrendbe. Időjárásra vonatkozó megfigyeléseik közül a március má