Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Krásny Sándor: A dunaszerdahelyi járás őskori és kora középkori régészeti lelőhelyei
készletével állünk szemben- A leletet Paulík J. a késő bronzkorba sorolta (Paulík J., 1972, 29). ’ _ A korai vaskor az i. e. 7. századtól az i. e. 3. század közepéig, vagyis a kelták megjelenéséig tart. Ebben az időszakban Nyugat-Szlovákia területe is a keleti Hallstatt-kultúra voinzásterületei közé tartozott, így erre a területre is hatással volt a fejlettebb déli civilizáció. Az egész Hallstatt civilizációt nagyfokú gazdasági és társadalmi fejlődés jellemzi, a vas a mindennapok anyagává válik. A hatalmat ebben az időben a jól felfegyverzett arisztokrácia és kísérete gyakorolja. Ez a vezető réteg hatalmát temetkezési szokásaiban is kinyilvánította. Halottait ezért fából készített sírkamrába temeti, amelyek fölé hatalmas halmokat épít. Ezek a halomsírok sok helyütt napjainkra is megmaradtak, s feltárásuk újabb ismereteket szolgáltat e kor népeiről. A Hallstatt-kori halomsírok a Kárpátok és a keleti Alpok között helyezkednek el. Mindenekelőtt a Duna mente termékeny síkságain fordulnak elő. A Duna és a Kis-Kárpátok közötti területen eddig 13 falu határában kerültek elő halomsírok (Pichlerová M., 1967, 70). Ezek közül a dunaszerdahelyi járás területén Csukárpaka, Jányok, Űszor és Somorja határában találtak halomsírokat. Csukárpaka, ma Nagypaka (Pichlerová M., 1967, 27). Magányos halomsír, amelyet a helyi lakosok Képdombnak neveznek. A falu északi felében fekszik, a Nagy- és Kispakára vezető út elágazásánál. A középkorban e helyen temető volt. A szabályos kör alakú halomsír egyelőre feltáratlan. • . , • Üszor (Pichlerová M., 1967, 29—30). Az úszori határban eddig valójában halomsírt nem találtak, Khín A. magángyűjteményéből azonban Hallstadt-kori edénytöredékek is ismertek, s az ő feljegyzései alapján ezek Űszor környéki halomsírból származnak. Ez alapján feltételezhetjük, hogy ezen a részen is voltak halomsírok. Somorja (Pichlerová M., 1967, 32). A városka határában ismeretlen lelőhelyről két edény került az 1918-as években Khín A. gyűjteményébe (ma a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum őrzi őket). Az edények Hallstatt-koriak, tehát feltételezhető, hogy ezek is halomsírból kerültek elő. Az egyik szalagfülő csésze szépen díszített (IV. t. — 3). míg a másik tálka fekete színű, Ezüstös grafitozás nyomaival. Alsójányok, ma Jányok (Pichlerová M., 1967, 28—29). Alsó- és Felsőjányok között nagy, köralakú építmények láthatók, 6 halomsír maradványai. E halomsírok közül 1965-ben а III. számút tárták fel. Előkerült négy nagyméretű hombár (III. t. — 5), három situla töredékei.(IV. t. — 2), 8 kónikus fedő (IV. t. — 1), két szépen díszített tál (III. t. — 6, 7) s több különféle edénytöredék. Az edények többségén jellegzetes Hallstatt-kori díszítés látható. Elmondhatjuk, hogy a jányoki III. számú halomsír feltárása több új ismerettel gazdagította Hallstatt-kori ismereteinket, s hozzájárult egy Hallstatt-kori fázis elkülönítéséhez is. A Csallóközben található törzsi arisztokrácia halomsírjai egyben jelzik e terület központi szerepét ebben az időszakban. A további kutatómunka során 1979-ben Pichlerová M. terepbejárás közben а II. és а III. számú halomsír közelében edénytöredékeket talált, s ezek alaján feltételezi, hogy a köziében fazekaskemence lehetett, amely a halomsírok kultikus kerámiáját készítette (Pichlerová M., 1980, 174— 175). Az 1982/83-as években ugyanitt az V. és а XI. halomsírt tárták fel, s а XI. halomból hamvasztásos sír került elő (Studeniková E., 1983, 230—231, 1984, 108—209. ’ 1
