Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)

Krásny Sándor: A dunaszerdahelyi járás őskori és kora középkori régészeti lelőhelyei

A késői vaskorban {La Téne-kor) a mai Szlovákia területét is a harcias kelta törzsek szállják meg. Telepmaradványuk került elő Somorja mellett (Hanuliak M., 1979, 84).

Időszámításunk kezdeteitől a 4. század végéig Szlovákia területe is közeli szomszédságba kerül a római birodalommal. Arról, hogy a Csallóköz milyen szerepet játszott ebben az időben, már több elmélet született, ezekkel azonban a jelen munka keretei között nem fogalkozunk. Erre a területre is bizonyára sok római termék került a kölcsönös kereskedelem következtében, eddig azonban aránylag kevés szórványleletet ismerünk, ezeket Ondrouch V. foglalta össze munkájában (Ondrouch V., 1938). Római köri pénzek kerültek elő Doborgazon, Úszoron, Légen (Szász) és Felsőnyárasdon (Ondrouch V., 1938, 68, 69, 71). Dunaszerdahelyen ebből a korból kerámiatöredékeket és egy bronzfibulát találtak (Ondrouch V., 1938, 82). Űszoron egy mázas korsó töredéke, Vajkán edénytöredék, Nagylégen bronzfibula került elő (Ondrouch V., 1938, 89, 99). Az egyes római kori szórványleleteken kívül Dunaszerdahelyen 3. századi hamvasztásos sírokat is találtak (Kraskovská L, 1951, 320—321).

A dunaszerdahelyi járás területén a népvándorlás korából kevés régészeti emléket ismerünk. Kisudvarnok határában 1948-ben és 1950-ben 3 csontvázas sírt tártak fel. A sírok erősen bolygatottak voltak, a leletek között volt két korsó (IV. t. — 4, 5) és egy csontfésü. Az ásató Szerint az említett leletek az 1. sz. 5. századból származnak (Kraskovská £., 1951a, 321).

A járás kora középkori történetének jelentős részét ma még homály borítja a régészetileg kevésbé kutatott korszakok közé tartozik. Szórványosan avar kori leletek kerültek ugyan elő a Felső-Csallóközből, komolyabb temető felásatására azonban mindezidáig nem került sor. A leletek alapján feltételezhető, hogy a 7.-8. században avar kori népesség lakja a Csallóközt, azonban az itt élők társdalmi viszonyairól, kultúrájáról és hiedelemvilágáról keveset tudunk. Bősről 1945-ben kerültek avar kori leletek a bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeumba az egykori Amadé kastélyból. Ezek többségükben egy díszes fegyveröv részei voltak, valószínűleg gazdagabb harcos sírjából származnak. Előkerült egy bronzból öntött nagyszíjvég, melyen állatküzdelmi jelenet és növényi motívum látható (V. t. — 4 a—4 b), égy áttört? téglalap alakú griffes veret (V. t. — 5), egy töredékes növénymintás (V- t. — 6) és egy propeller alakú veret (V. t. — 3), valamint két bronz karperec (V. t. — 1, 2) — Öilinská Z., 1960, 837.

Nagymagyarról (az egykori Vajasvata területéről) annak idején hullámvonal díszes, jellegzetes avar kori edényke került Khín A. gyűjteményébe (IV. t. — 6). Ugyanebben a községben a Parnics nevű határrészen kavicsbányászás közben 4 avar kori sírt találtak (Pichlerová M., 1966, 161—168). A sírok közül az egyik kettőssír volt, további két sírt tönkretettek a kavicsbányászáskor. A 3. sírban két fülbevaló (V. t. — 9, 10), gyűrű (V. t. — 8), gyöngyök és vaskés volt. A 4. sírban csak vaskést találtak. Erről a lelőhelyről került elő szórványként még egy bronz karperec is (V. t. — 7). Az itt felsorolt leletek a 8. századba sorolhatók, s ha szerény tanúi is a múltnak ennek ellenére figyelemreméltó tanúi az avarok felső-csallóközi jelenlétének.

Legutóbb 1982-ben újabb avar kori sírok kerültek elő Apácaszakállason. A két feltárt sír mindegyikében egy-egy agyagedény volt, továbbá