Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)

Marczell Béla: Népi hagyomány, ünnepi szokások a Csallóközben

kuglófot, rétest ettek. A rétest jól kinyújtották, hogy hosszú legyen az életük. Balonyban sok pogácsát sütöttek, hogy gazdag legyen az érkező esztendő. A mátyusföldi Szímön a pogácsa közepébe lúdtollat szúrtak, annyi pogácsába', ahány tagja volt a családnak. Akinek sütés közben megégett a pogácsája, arról aztj tartották, hogy az új évben meghal.

Csiliznyáradon a második világháború végéig dívott az ólomöntés. A lavórba öntött hideg vízbe megolvasztott ólmot csöppentettek, s ami abból kialakult, azt hozta a jövő. Ha kardforma alakult ki, akkor a leány katonaférjet kapott, a cipő alakja a cipészt Jósolta, a koszorú pedig a közeledő férjhezmenést jelentette. Bodakon rigmusokat is tudtak az egyes formákhoz, pl.: Mírrjökkaró, mírnöklánc, téged Böske mírnök vár.8

A szilveszteri bál közepén, éjfélkor minden faluban elmentek a! legények a templomba, meghúzták a harangokat. Ügy mondták: kiharangozzuk az óesztendőt, s köszöntjük az újat. Közben a legtöbb helyen elénekelték a Himnuszt, majd az Ö szép Jézus, ez újesztendőben, légy híveidbenl kezdetű éneket. A, szapiak ehhez az áhítathoz kapcsolták a tréfás versikét:

Dícsértessék az Ür Jézus drága szent neve!

Három fehér szőlőtőke, három fekete.

Uram Jézus segíts meg, ezt a kis bort igyuk meg!9

A szilveszteri bál befejezése után, már hajnalban házról házra jártak az újévköszöntők, akik hosszú versekben, sokszor énekelve mondták el jókívánságaikat. Hangzott pedig a vers eképpen:

E szép újesztendő immár elérkezett, amért az Istennek mondunk köszönetét. Köszönjük Istennek a nagy szívességet, hogy adott minékünk friss, jó egészséget.

— Bor, búza, gabona háznál levő legyen, az Isten malasztja köztünk lévő legyen! Tarcsa meg az Isten ez újesztendőben házi családjával friss, jó egészségben! Adjon Isten bort, búzát, barafcot, kurta farkú malacot, csutorának feneket, hogy ihassunk belőle eleget!10

Az idézett versike főként a Karcsúkon, Lúcson, Egyházgellén és a környékükön dívott. A Szerdahely melletti falvakban — így Kis- és Nagyudvarnokbain, Balázsién, Töböréten, Pódafán egy másik változat járta, melyet mindenkor énekelve adtak elő az ablak alatt vaggy az ajtóban állva:

Üj esztendőt hirdetünk kiskarácsony nagy napján, midőn Jézus érettünk szenved első óráján.

Szenved ő mindnyájunkért, vérét ontja lelkűnkért.. .11

Az újév vagy kiskarácsony napjához fűződő szokások már később alakultak ki. Ugyanis a 17. századig nem január 1-e, hanem nagykarácsony napja, december 25-e volt az évkezdő ünnep. Ez a nap tele volt olyan szokásokkal és hiedelmekkel, amelyek mágikus fortéllyal próbálták megszerezni és megtartani a szerencsét, elűzni a bajoka, a betegséget és a gonoszt. Nagyon vigyáztak arra ,hogy ezen a napon nő ne lépje át a ház küszöbét, hogy elsőként mindig férfi vagy legalább fiúgyermek kívánjon boldog ünnepet, boldog újévet. Ilyenkor az asszonyok, leányok, leánygyermekek nem mentek ki a házból csak a templomba, nehogy a ház szerencséjét is kivigyék magukkal. Nem fogyasztottak baromfihúst, mert azt tartották, hogy a szárnyas elröpül a szerencsével, vagy elkaparja azt. A levest mindig marhahúsból főzték, hogy egész évben erősek legyenek, a disznóhúst pedig azért ették, mert ez befelé túrta a szerencsét. Bősön sok apró pogácsát sütöttek, hogy egész évben legyen pénzük. Bakán pedig mindig hagytak újévre a karácsonyi kalácsból és a babból, hogy ekkor elfogyasztva az esztendő folyamán semmi bajuk ne legyen. Általános volt az a hiedelem, hogy ezen a napon töltött (takartos) káposztát keli ebédre enni, mert így az év gazdag lesz élelemben. Meggyőződéssel vallották, hogy újév napjának eseményei és cselekedetei egész esztendőben ismétlődni fognak.

Az új esztendő másik jeles ünnepe volt a vízkereszt (jan. 6.) vagy másik nevén a Háromkirályok ünnepe. A legtöbb csallóközi faluban, így Várkonyt is, nagyobb fiúk hárman hosszú fehér inget vettek magukra, fejükre papírból készült királyi koronát vagy püspöksüveget illesztettek. Az egyik király fehér arcú volt Menyhért — (európai fehér ember), a másik barnára (Gáspár — arabok — Ázsia), a harmadik feketére festette az arcát (Boldizsár — néger — Afrika). Házról házra járva mindenütt bemutatták a csillagot, amelyet jól megforgattak, utána énekeltek: